3,60 a kenyér

A finom fehér kenyér A finom fehér kenyér cookpad.com

A mai 50-esek és az idősebb korosztály még tisztán emlékeznek arra, hogy az 1960-as és 70-es években évtizedekig 3,60 volt a kenyér ára. Ez a hatósági árazás nyilvánvalóan politikai szándékokat is szolgált, amivel azt sugallták, hogy az árak stabilitása a gazdaság, és azzal együtt a társadalom stabilitását is jelenti. Másrészt az árstabilitás bizalmat teremt az emberekben az irányítók, és így a párt iránt is.

A kenyér mindig a legfontosabb élelmiszere volt a magyar embereknek. Emiatt a búza, valamint a kenyér ára a legfontosabb gazdasági mutatószám évszázadok óta, és egyfajta referenciapont más termékek árazásánál.

A forint 1946-os bevezetésekor is a kenyér ára stratégiai fontosságú volt. Augusztus 1-jén 96 fillérben állapították meg a kenyér kilójának kiskereskedelmi árát, majd politikai üzenetként, alig három hét múlva, 92 fillérre szállították le a hatósági árat. Ez idő tájt még nem nagyon beszélhetünk különféle minőségű kenyerekről, a KSH statisztikái is az „egységes” kenyérről szólnak, ami nagyjából a félfehér minőséget jelentette.

Ahogy 1946 és 1953 között folyamatosan inflálódott a forint, a kenyér ára is emelkedett. Először 1948. augusztus 1-jén emelték 1 forintra, majd 1949-től 1,60-ra a kilónkénti árat. 1951 decemberétől 2,80 forintra, majd 1953-ban egészen 3,40-re emelkedett az ár. Végül 1953. szeptember 6-tól lecsökkentették az árat 3 forintra, ami a fehér kenyérre nézve egészen 1979-ig fennmaradt.

Az ország egyeduralkodó élelmiszer bolthálózatának, a KÖZÉRT-nek az 1959. évi teljes árjegyzékkönyvéből kiderül, hogy mindössze négy féle alapkenyeret és négy féle cipókenyeret árultak:

Áru neme

Mennyiség

Ára: Ft-fillér

Fehérkenyér (1 vagy 2 kg-os)

kg

3,-

Soroksári kenyér

kg

3,-

Fehérkenyér, burgonyás

kg

3,-

Félfehér kenyér

kg

2,40

Búzacipó

500 g, db

1,60

Finom rozscipó

500 g, db

1,60

Büfé kenyér

500 g, db

1,80

Kenyérke (Buci)

52-56 g, db

-,30

Az 1960-as évek elejétől megjelent egy prémium kenyérfajta, a „finom fehér kenyér”, aminek az árát 3,60-ban határozták meg. Néhány év alatt ez a kenyér vált a legnépszerűbbé, mert egyrészt tényleg „finom” volt, a legfinomabb, másrészt megérte a 60 fillérnyi árkülönbséget. A köznyelvben emiatt ezt a drágább változatot kezdték el egyszerűen csak „fehér kenyér”-nek hívni, a 3 forintos fehérre pedig „félbarna”, illetve „barna” kenyérként hivatkoztak. A korábbi 2,40-es „félfehér” kenyér pedig szépen eltűnt a polcokról, valószínűleg az igény drasztikus csökkenésével egyidejűleg.

Ez a módszer a burkolt áremelések kategóriájába sorolható: egy új termékkategória, a „finom fehér kenyér” behozatalával gyakorlatilag 20%-kal emelték az addigi legjobb minőségű fehér kenyér 3 forintos árát, miközben az addigi fehér kenyér ára változatlan maradt, persze bizonyos minőségromlással.

Kutatásaim jelenlegi adatai szerint nincs egyértelmű dátuma a 3,60-as kenyér megjelenésének, de legvalószínűbben 1960-ra tehető. Ahogy a fenti KÖZÉRT táblázatból látható, a 3,60-as kenyér 1959 őszén még nem volt kapható. A táblázat abszolút megbízható, hiszen a boltokban ez alapján történt az árazás és eladás. A KSH viszont 1960-ra vonatkozóan már említi a finom fehér kenyeret, igaz 1970-ben először, azaz 10 évre visszamenőleg „emlékezve”. A 60-as években a KSH hivatalosan nem jegyezte a 3,60-as kenyeret.

A KSH statisztikákat vizsgálva következetlenséget látunk a minőségi megjelölésekben is. Az 50-es években „félfehérnek” hívták a 3 forintos kenyeret, de 1960-ra már többnyire átnevezték ezt fehér kenyérré. A 60-as években a hivatalos KSH statisztika még „félfehérnek” hívta a 3 forintos kenyeret, de a 70-es években a 60-as évek 3 forintos kenyerére visszamenőleg már „fehérként” utalt és „finom fehér”-ként pedig a 3,60-asra.

A hivatalosan „fehér” kenyér ára tehát 1953 szeptemberétől 1979 júliusáig egységesen 3 forint volt. Úgy is mondhatnánk, hogy ezen 26 évben mindössze egy minőségi áremelésre került sor: egy új, magasabb minőségű kenyér jelent meg a piacon, amit magasabb áron, 3,60 forintért értékesítettek. Az már egy másik kérdés, hogy a lakosság gyorsan hozzászokott a jóhoz, és ez utóbbit tekintették a standard kenyérnek, ezáltal elveszítve a prémium jellegét. Az elterjedéssel egyidejűleg a minőségéből is vesztett a „finom fehér”, és pékségenként, boltonként más-más minőséget kapott a vásárló ugyanazért az árért. A szerző személyes emlékeivel összecsengően, ha a család valamilyen ünnep kapcsán különleges kenyérre vágyott a 70-es években, akkor inkább a „zsúrkenyeret” választottuk.

A Kádár-korszak komolyan vette az árstabilitást, amit a hatósági árak kiterjedt és szigorú rendszerével tartott fenn. (Erről részletes ciikünket lásd itt.) Egészen 1979-ig fenn tudta tartani a nyomott árakat, de addigra az ország eladósodottsága kikényszerítette a drasztikus áremelést. Negyedszázad árstabilitása omlott össze 1979. július 23-án, amikor a legtöbb élelmiszernek és dotált árunak drasztikusan megemelték az árát. A finom fehér kenyér 50%-kal került aznaptól többe, 5 forint 40 fillér lett az új ár. Nyilvánvalóan felzúdulást okozott az árak ilyen mértékű emelése, de az elnyomó rezsim sikerrel indokolta az intézkedés szükségességét és elejét vette bármiféle társadalmi szintű megmozdulásnak.

Kapcsolódó elemek

Tovább a kategóriában: « A "3,60-as kenyér" korszaka
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned