Aranykorona jelentések

20 koronás, az aranykorona rendszer alapérméje 20 koronás, az aranykorona rendszer alapérméje coinshome.net

Az “aranykorona” szónak öt jelentése is van a történelmi írásokban, ezért fontos az egyes értelmezések pontos megkülönböztetése:

1. Aranykorona pénzrendszer (pénznem, fizetőeszköz), röviden: „korona”, ami az 1892-es bevezetésétől kezdve vált használatossá az Osztrák-Magyar Monarchiában, majd 1900-tól kizárólagos pénzegységünk lett.

A korona pénz stabilitását és nemzetközi konvertibilitását az 1892. XVII. sz. törvény által meghatározott kötelező aranytartalom adta, ami ebben a tekintetben a nemzetközi aranystandard (lásd itt, csak regisztráltaknak) részévé tette: 1 kg arany 3280 koronával volt egyenértékű, és – bizonyos korlátozás mellett – a korona bankjegyek is aranyra válthatók voltak egészen az első világháború kitöréséig, 1914-ig.

2. Aranykorona pénzérmék: a korona pénzrendszer alapjául a 6,7751 g nyerssúlyú, 6,09756 g színsúlyú, 900 ezrelék finomságú 20 koronás aranyérme szolgált. A törvény szerint „egy kilogramm finom [azaz tiszta] aranyból 164 húszkoronás, illetőleg 328 tízkoronás arany érme veretik”. 20 és 10 koronás érméket 1892-től 1916-ig vertek, magyar és osztrák kivitelben is, valamint a legszebb és legértékesebb 100 koronás aranyakat 1907 és 1914 között.

3. Aranykorona paritás, mint az infláció mértéke: az első világháború kitörése után néhány nap alatt eltűntek az arany koronások (vagy beszolgáltatták azokat, vagy elrejtették a fiók mélyére), és a háború alatt és után tomboló infláció több százszorosára-ezerszeresére növelte az árakat. A húszas évek elején szükség volt egy olyan viszonyszámra, ún. paritásra, ami az árakat és béreket hasonlította a háború előtti „békebeli” árakhoz, bérekhez. Az inflációnak ezt az értékmérését kezdték aranykorona paritásnak hívni, amit 1924 júniusától publikáltak hivatalosan. A háború előtti viszonyításnak többféle módja rendelkezésre állt volna (pl. az aranykorona érmék piaci, magánforgalmi ára alapján), de végül a budapesti értéktőzsdén jegyzett deviza dollárárfolyam középértékét hasonlították a dollár aranyparitásához. (A számítás módszeréről részletesen itt.) Az infláció – aranykorona paritás szerint – 18450 értéken tetőzött, de 1925-től 14500-as értéken stabilizálódott.

4. Aranykorona, mint a termőföld jövedelmezőségének mérésére szolgáló mértékegység, ami egészen napjainkig használatban maradt. A földadó igazságos meghatározása és kivetése céljából az 1875. évi VII. törvény alapján olyan mutatórendszert dolgoztak ki Magyarországon, ami besorolta a különböző minőségű földterületeket „jóságuk”, azaz termőképességük, fekvésük, művelhetőségük alapján. Az országos felmérés során megbecsülték az egyes földbirtokok hozadékát az akkor használatban lévő osztrák értékű forintban, vagyis azt a tiszta jövedelmet, amit egy kataszteri hold méretű földterület várhatóan hozni fog. A törvény kimondta, hogy „a föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonván belőle a gazdálkodási rendes költségeket”. A korona 1892-es bevezetése után ezt a forintban kifejezett jövedelmet aranykoronára váltották, azaz megszorozták kettővel, majd a hektár bevezetése után a holdat is átszámították. Hazánkban egy hektárnyi föld átlagos értéke aranykoronában kifejezve kb. 19, ami az eredeti törvény idején 5 és fél forintos tiszta jövedelmet jelentett holdanként.

5. Aranykorona, mint egyleti korona. Az 1857-es bécsi érmeegyezmény bevezetett egy német államokkal közös kereskedelmi aranypénzt, az ún. egyleti koronát, németül Vereinskrone-t. Mivel ezt a koronaérmét aranyból verték 1 és ½ koronás névértékben 1858 és 1866 között, ezért először ezekre terjedt el az aranykorona elnevezés. Ez az érmetípus hamar kikerült a forgalomból, így később nem jelentett hivatkozási zavart a korona 1892-es bevezetésekor, senki nem keverte az új pénznemmel.

1859 Vereinskrone

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned