- Írta: Danyi Pál
Bérek a reformkorban (1820-40-es évek)
Ezüst (pengő) forintban | Váltóforintban | |||
Foglalkozás | Mai kb. megfelelője | Napibér (krajcár) | Éves fizetés (forint) | Éves fizetés |
nádor | miniszterelnök | 60 000 | 150 000 | |
kancellár | miniszter | 15 000 | 37 500 | |
főispán | megyei jogú város polgármester, megyei közgyűlés elnök | 800-1500 | 2000-3750 | |
alispán | önkormányzati vezetők | 400-800 | 1000-2000 | |
szolgabíró | bírók | 150-400 | 375-1000 | |
tisztiorvos | 350 | 875 | ||
megyei mérnök | 350 | 875 | ||
hajdúk, hatósági közeg | rendőrök | 80-180 | 200-450 | |
tanár (Ipartanoda) | egyetemi tanár | 1000 | 2500 | |
tanító (városi iskolában) | ált. iskolai tanár | 300 | 750 | |
kőműves, ácsmester | (200-300 nap) | 48-60 | 160-300 | 400-750 |
mestersegéd | (200-300 nap) | 36-48 | 120-240 | 300-600 |
mészároslegény | (200-300 nap) | 80-240 | 200-600 | |
szőlőműves (budai) | (200-300 nap) | 14 | 47-70 | 118-175 |
nehéz napszám | (200-300 nap) | 30 | 100-150 | 250-375 |
„A pénz értékének érzékeltetésére álljon itt néhány példa a reformkori bérekről (pengő forintban): A legnagyobb fizetést, évi 60 000 forintot a nádor kapta. A kancellár 15 000, egy főispán 800-1500, egy alispán 4-800, egy szolgabíró 150-400 forintot kapott; a tisztiorvos és a megyei mérnök 350, a hajdúk és más hatósági közegek 80-180 forintot kerestek egy évben. Az Ipartanodába 1000, egy városi iskolába 300 forintért kerestek tanítót. Egy kőműves vagy ácsmester napi bére 48-60 krajcár (tehát legfeljebb egy forint) volt, segédjéé 36-48 krajcár. A mészároslegények évi 80-240 forintra számíthattak. A budai szőlőművesek napszámbére mindössze 14 krajcár volt, nehezebb napszámos munkáért sem járt 30 krajcárnál több.”
Forrás: HAZA ÉS HALADÁS, A reformkortól a kiegyezésig (1790-1867), Encyclopaedia Humana Hungarica 07 (Fónagy Zoltán)