„A pénz értékének érzékeltetésére álljon itt néhány példa a reformkori bérekről (pengő forintban): A legnagyobb fizetést, évi 60 000 forintot a nádor kapta. A kancellár 15 000, egy főispán 800-1500, egy alispán 4-800, egy szolgabíró 150-400 forintot kapott; a tisztiorvos és a megyei mérnök 350, a hajdúk és más hatósági közegek 80-180 forintot kerestek egy évben. Az Ipartanodába 1000, egy városi iskolába 300 forintért kerestek tanítót. Egy kőműves vagy ácsmester napi bére 48-60 krajcár (tehát legfeljebb egy forint) volt, segédjéé 36-48 krajcár. A mészároslegények évi 80-240 forintra számíthattak. A budai szőlőművesek napszámbére mindössze 14 krajcár volt, nehezebb napszámos munkáért sem járt 30 krajcárnál több.”

Forrás: HAZA ÉS HALADÁS, A reformkortól a kiegyezésig (1790-1867), Encyclopaedia Humana Hungarica 07 (Fónagy Zoltán)