Bérek a reformkorban (1820-40-es évek)

    Ezüst (pengő) forintban Váltóforintban
Foglalkozás Mai kb. megfelelője Napibér (krajcár) Éves fizetés (forint) Éves fizetés
nádor miniszterelnök   60 000 150 000
kancellár miniszter   15 000 37 500
főispán megyei jogú város polgármester, megyei közgyűlés elnök   800-1500 2000-3750
alispán önkormányzati vezetők   400-800 1000-2000
szolgabíró bírók   150-400 375-1000
tisztiorvos     350 875
megyei mérnök     350 875
hajdúk, hatósági közeg rendőrök   80-180 200-450
tanár (Ipartanoda) egyetemi tanár   1000 2500
tanító (városi iskolában) ált. iskolai tanár   300 750
kőműves, ácsmester (200-300 nap) 48-60 160-300 400-750
mestersegéd (200-300 nap) 36-48 120-240 300-600
mészároslegény (200-300 nap)   80-240 200-600
szőlőműves (budai) (200-300 nap) 14 47-70 118-175
nehéz napszám (200-300 nap) 30 100-150 250-375

„A pénz értékének érzékeltetésére álljon itt néhány példa a reformkori bérekről (pengő forintban): A legnagyobb fizetést, évi 60 000 forintot a nádor kapta. A kancellár 15 000, egy főispán 800-1500, egy alispán 4-800, egy szolgabíró 150-400 forintot kapott; a tisztiorvos és a megyei mérnök 350, a hajdúk és más hatósági közegek 80-180 forintot kerestek egy évben. Az Ipartanodába 1000, egy városi iskolába 300 forintért kerestek tanítót. Egy kőműves vagy ácsmester napi bére 48-60 krajcár (tehát legfeljebb egy forint) volt, segédjéé 36-48 krajcár. A mészároslegények évi 80-240 forintra számíthattak. A budai szőlőművesek napszámbére mindössze 14 krajcár volt, nehezebb napszámos munkáért sem járt 30 krajcárnál több.

Forrás: HAZA ÉS HALADÁS, A reformkortól a kiegyezésig (1790-1867), Encyclopaedia Humana Hungarica 07 (Fónagy Zoltán)

Bővebben...