Timeline | Artortenet

Zoom: egér görgetés. Időtengely előre-hátra: egér rákattintás és mozgatás

Legfrissebb...

A forint bevezetésének előkészítése (1946. márciustól augusztusig)

Az 1946. augusztus 1-jén kibocsátott 10 forintos: egy jó szakmunkás napi bére Az 1946. augusztus 1-jén kibocsátott 10 forintos: egy jó szakmunkás napi bére

A forint születésével kapcsolatban a legizgalmasabb kérdés mindig is az volt, hogy hogyan sikerült a tomboló hiperinflációt az egyik napról a másikra megállítani. A válasz tömören az, hogy az új pénz bevezetése nem csupán valutaváltásnak tekinthető, hanem egyúttal a teljes gazdaságot állították új pályára 1946-ban, ráadásul önerőből, és az elsők között a háború által sújtott országok közül.

 

A stabilizációnak nevezett gazdaságpolitikai reform közel egy tucat különböző intézkedés precízen összehangolt, párhuzamos végrehajtását követelte. Az egész ország együttes erőfeszítéseként sikerült a gazdaságot új vágányra állítani, aminek csak egy, de persze a legfontosabb részlete volt az új valuta, a forint bevezetése. A gazdaságtörténet „szanálás”-nak tekinti a forint bevezetését és az azt megelőző néhány hónapos előkészítő tevékenységet. A szanálás, definíció szerint, általában a gazdasági helyzet ziláltságának rendezése, de konkrétan az 1946-os intézkedések a valutareform és stabilizáció mellett a pénzviszonyok, a monetáris helyzet, és az államháztartás rendbetételét is jelentették.

Pártvillongások

Az értékálló pénz megteremtésének részleteit a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egymástól függetlenül kidolgozta 1946 februárjában. Mindkét javaslat hangsúlyozta, hogy a stabil fizetőeszköz kibocsátásának előfeltétele az államháztartás egyensúlyának helyreállítása. (Botos, 194.o.). A Kommunista Párt agresszíven próbálta kisajátítani az új pénz bevezetését, de emellett a kisgazdák számos szakértője dolgozott a stabilizáción (pl. Varga István, Büky József), és a szocdemek (Jeszenszky Ferenc) is komolyan részt vettek az előkészítésben. A színfalak mögött és előtt is komoly pártharc folyt, mert az tisztán látszott, hogy a valutastabilizálás marketingértékén túl a gazdasági folyamatok kialakítása kritikus fontosságú lesz: nagyon nem mindegy, hogy milyen elvi alapokon állapítják meg egyes társadalmi rétegek (munkások, parasztok, alkalmazottak) béreit és az általuk jellemzően vásárolt termékek árait. Ahogy 1946 októberében Varga István megfogalmazta, végül a kommunisták kerültek erőfölénybe: „A szanálási tervet a kormánynak és a Kommunista Pártnak szakemberei készítették elő,  míg a többi párt szakemberei tartózkodóbbak voltak.” A politikai feszültségekről Illényi Balázs írt kiváló összefoglalót a HVG-ben a forint 50-edik születésnapjára.

A forint elnevezése

Az új fizetőeszköz nevének kiválasztásakor egyértelmű volt, hogy a korona vagy „új pengő” szóba sem kerülhet az inflációs emlékek miatt. A forint viszont telitalálat volt: egyrészt az évszázadokig stabil középkori aranyforint jelentett jó óment, másrészt a magyar nép tudatában, népdalokban, közmondásokban is a forint, mint a „pénz” megtestesítője szerepelt. Nem mellékesen az 1848-49-es szabadságharc kormánya is forintot vezetett be nemzeti valutaként, bár tegyük hozzá, akkor már száz éve a Mária Terézia által bevezetett konvenciós forint volt forgalomban.

A dátum kiválasztása, árukészlet felbővítése

A forint bevezetésének augusztus 1-jei dátumát tudatosan választották, hogy az aratás végeztével, a nyáron beérett termények a piacon már megjelenhessenek. Előtte viszont több hétig tudatosan visszatartották áruikat mind az állami vállalatok, utasításra, mind a gazdák saját jól felfogott érdekükből, hogy majd stabil valutát kaphassanak cserébe. Ezzel a húzással meggyőző kontrasztot sikerült mutatni már az első napokban az addig jobbára üresen kongó polcok látványához képest.

Pszichológia

A pszichológia, a tömegek bizalmának megszerzése talán a legfontosabb eleme volt az infláció megállításának. Ha a kereskedők beépítik az áremelést a termékárakba, illetve a vevők azonnal, itt és most akarják megvenni a terméket akár magasabb áron is, mert félnek, hogy holnap drágább lesz, akkor nincs stabilizáció.  Szinte minden intézkedés és azok ütemezése a bizalom megteremtésének célját szolgálta.

Tényleges bevezetés

A forint gyakorlatilag már július 27-én bevezetésre került abban a pillanatban, amikor a Gazdasági Főtanács bejelentette az új pénz értékét: a 200 millió adópengőben megállapított átváltási kurzus másnapra megállította az áremelkedéseket, sőt a legtöbb „valutaként” viselkedő termék, mint a cukor, zsír, só feketepiaci ára azonnal esni kezdett, csakúgy, mint a dollár és az arany árfolyama. Az elsejéig hátralévő néhány nap elég volt arra, hogy az árak beálljanak az időközben folyamatosan bejelentett új, túlnyomórészt hatóságilag maximált stabil értékekre.

Arany és dollár szabadpiacának korlátozása

Fontos eleme lett a stabilizációnak az arany és a dollár addig megtűrt szabadforgalmának szigorú megtiltása. A jól kommunikált retorziók (börtön, vagyonelkobzás, stb.) megtették hatásukat: még be sem vezették hivatalosan a forintot, július 31-én máris 200 ezer dollárt váltott vissza a lakosság nem kis sorokat végigállva, hogy stabil pénzhez (azaz mostanra már stabilizált adópengőhöz) jussanak. Bő két hét alatt (pontosabban augusztus végéig) 11 millió dollár felett, mintegy 124 millió forintért (Jeszenszky, 1977) vásárolt vissza a Nemzeti Bank valutát és nemesfémet. Az év végéig ez az érték meghaladta a 332 millió forintot, (Botos, 208. o.) bár különösen az aranynak csak egy része került beszolgáltatásra, ugyanis fél kg aranyat minden család tarthatott magánál.

Háborús jóvátétel átütemezése

Korábban már ismertettük (Hiperinfláció 2. rész), hogy az országra kirótt jóvátétel mértéke és azonnali végrehajtása óriási terhet rótt az országra és alapvetően hozzájárult a hiperinfláció kialakulásához. (Természetesen jóvátétel nélkül is jelentősen emelkedtek volna az árak az elszenvedett háborús károk miatt, de az infláció mértéke sokkal alacsonyabban alakult volna.) 1946-ra vonatkozóan eredetileg 33,3 millió dollárnyi jóvátételt kellett volna fizetnünk a Szovjetuniónak, de a jóvátétel időtartamát sikerült hatról nyolc évre meghosszabbítani. Ezzel az 1946-ra tervezett összeg egyharmadát sikerült átütemezni későbbi teljesítésre, és 1946-ra „mindössze” 21,8 millió dollár kifizetése maradt.

Az aranyvonat hazatérése

A Nemzeti Bank időközben sikeresen tárgyalta le az amerikaiakkal az 1944 decemberében Németországba szállított monetáris aranytartalék visszaszolgáltatását, ami augusztus 6-án sértetlenül visszaérkezett Budapestre. Jeszenszky Ferenc, az MNB 1946 júliusában kinevezett új elnökének visszaemlékezéseiből (Jeszenszky, 1977) tudjuk, hogy a színaranyban 28,3 tonnányi készletet annak bizonyítása mentette meg, hogy az arany a bank, mint részvénytársaság tulajdona és nem rablott kincs. Így azzal a jogi érveléssel sem foglalhatták le, hogy a magyar állam jóvátételi kötelezettségének részét képezné. Az így visszakapott aranykincs értéke 374 millió forintot tett ki, ami azután évekig biztosította a forint fedezetének jelentős részét.

Önerőből vagy külföldi hitelből?

Nagy vita alakult ki a kormánypártok között azzal kapcsolatban, hogy vajon képes-e az ország önerőből stabilizálni a fizetőeszközt és a gazdaságot. A Kommunista Párt alapból elutasította szovjet nyomásra, hogy az ország nyugat felé eladósodjon, ami hosszú távra kedvezőtlenül befolyásolhatta volna az ország politikai orientációját. A legracionálisabb érv a saját megoldás mellett úgy szólt, hogy addig nem szabad külföldről hitelt felvenni, amíg a gazdaság nem képes exportképesen kitermelni a devizatörlesztést. A dilemmát végül az zárta le, hogy komoly hitelező nem is jelentkezett a pénzpiacon, mindez a Marshall-terv 1947-es bejelentése előtt több, mint egy évvel.

Az új pénzek

A legelső új papírpénz az augusztus 1-jén megjelent 10 forintos lett, amihez már az első napokban hozzájuthatott a lakosság arany vagy dollár beváltásával, illetve 2-án és 3-án (pénteken és szombaton), amikor a közalkalmazottak megkapták az aheti fizetésüket. A francia és finn papírra nyomtatott bankjegy óriási siker lett, olyannyira, hogy alig tettek el néhányat nyomdafriss állapotban. Érdekesség, hogy egy-egy makulátlan első napi tízesért 200 ezer forintnál többet is megadnak manapság a gyűjtők.

10 forint sajat B kis

Az új bankjegyek és fémpénzek logisztikájára is nagyon figyeltek, aminek következtében az ország minden kis falujába eljutott a forint néhány napon belül. Néhány nappal később, augusztus 7-én bocsátották ki az új 100 forintost. Érdekesség, hogy az új 10 és 100 forintosok ugyanazzal az 1946. június 3-i keltezéssel kerültek kinyomtatásra, mint a vágtató infláció billiópengős és nagyobb milpengős címletei. Ennek persze semmilyen jelentősége nem lett, mert a tényleges forgalomba hozataluk csak augusztusban történt.

A kormány szándékosan pénzszűkét teremtett, augusztusban egy főre számolva kevesebb, mint 40 forintnyi bankjegyet juttattak a gazdaságba. A ritkasága vágyottá és ezáltal értékessé tette az új valutát. Ennek is köszönhető, hogy a lakosság igyekezett beváltani tartalékolt aranyát és devizáját, amivel drasztikusan visszaszorították a másodlagos valutákat.

Az első hetekben fontos szolgálatot tettek az adópengő-adójegyek, mint váltópénzek. Eredetileg úgy tervezték a Pénzügyminisztériumban, hogy csak július 31-ig maradnak forgalomban az ideiglenes céllal kibocsátott adójegyek, de azok elfogadását először szeptember végéig, majd tovább kitolták. A kb. 19 millió forintnyi (más forrás szerint 13 milliónyi, lásd Kupa 1993, I. kötet 97.o.) adójegy tette lehetővé azt, hogy az első napokban a forintért meghatározott árakat ki lehessen fizetni, mert annyira ritka volt az új váltópénz.

A pszichológia eszközével próbáltak hatni a tömegekre az új ezüst „Kossuth” 5 forintos kibocsátásával is, ami visszaidézte az értékálló „Horthy” 5 pengősök emlékét. A 2 forintos már csak alumíniumot tartalmazott. További váltópénzek voltak az alumínium 1 forintos a néhány évvel azelőtti háborús 1 pengős mintájára, valamint a rézötvözetű 20, 10 és 2 filléresek.

Jegyrendszer

A legalapvetőbb élelmiszerek létfenntartáshoz szükséges mennyiségét jegyrendszer bevezetésével biztosította a kormány. Minél nagyobbra próbálták szabni a kiadható mennyiséget (amit később redukálni kellett), hogy a lakosság minimálisan kényszerüljön feketepiacon beszerezni a különbözetet. Jegyért lehetett hozzájutni a liszthez, a száraz tésztafélékhez, húskonzervekhez, sóhoz, élesztőhöz, ecethez, stb., miközben a kenyér alap-fejadagja napi 20 dkg lett, amit a testi munkát végzők 10 dekával, a nehéz testi munkások 25 dekával megtoldhattak.

Források:

Dr. Jeszenszky Ferenc: A forint születése (1977. szept. 22-i előadás), Magyar Numizmatikai társulat évkönyve, 1977, pp. 47-57

Ausch Sándor: az 1945-1946. évi infláció és stabilizáció, Kossuth könyvkiadó, 1958, pp.143-187

Botos János: A Korona, Pengő és Forint inflációja (1900-2006), Szaktudás Kiadó Ház, 2006., pp. 194-224

Dr. Majoros Krisztina: A múlt század jelen magyar közgazdásza: Varga István, MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont, Műhelytanulmányok, 2003/9., pp. 29-43

Illényi Balázs: 50 éves a forint, HVG 1996/31, 08.03. pp. 83-85

Varga István: A magyar valutacsoda, A Magyar Gazdaságkutatóm Intézet Közleményei, 1. füzet, 1946. október 10.

Id. Dr. Kupa Mihály: Corpus Notarum Pecuniariarum Hungariae (Magyar Egyetemes Pénzjegytár), Budapest, 1993

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Pénztörténeti cikksorozat a HVG-ben

2017 08 Korona bevezetese icon   2017 08 Kiegyezes megallapodas icon   2016 08 Forint bevezetes icon   2016 07 PengoInflacio icon   2017 01 Pengo cimlap icon   2016 12 1816 OeNB icon   2012 02 1811 devalv icon