Timeline | Artortenet

Zoom: egér görgetés. Időtengely előre-hátra: egér rákattintás és mozgatás

Legfrissebb...

1285 - A velencei aranydukát története

Velencei aranydukát: előlap: a dózse Szent Márk előtt térdel, hátlap: Krisztus csillagok között Velencei aranydukát: előlap: a dózse Szent Márk előtt térdel, hátlap: Krisztus csillagok között Wikipedia: „Ducat”, By Classical Numismatic Group, Inc. http://www.cngcoins.com, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=687990

A velencei aranydukát története

Eredete

A firenzei forint sikere arra buzdította a velenceieket, hogy ők is saját aranypénzt bocsássanak ki. Látva, hogy az aranyforint de facto “szabvánnyá” lett a nemzetközi elszámolásokban, úgy határoztak, hogy annak súlyát és finomságát átvéve egy gyakorlatilag azonos, forintértékű pénzt fognak verni, csak más mintával. 1284. október 31-én, Giovanni Dandolo dózse uralkodása alatt döntöttek az első aranypénz kibocsátásáról, és meghatározták, hogy „egy [velencei] márkából 67 új pénzt kell verni, ami legalább olyan jó, mint a firenzei forint.” (Stahl: Zecca, p. 31). A hercegség szóból eredően a pénzt dukátnak kezdték hívni, amiből a legelsőket 1285 márciusában verték (Stahl). (A legtöbb felületes forrás 1284-re teszi a dukát verésének kezdetét, de ez hibás adat! Akkor mindössze döntöttek a bevezetéséről.)  Velence akkori hatalmának és befolyásának eredményeként az új érme szinte azonnal elterjedt a Földközi-tenger térségében és Európában, a forinttal egyenértékű pénzként. 

Velence1

Forrás: http://atlantisonline.smfforfree2.com/index.php?topic=2037.0

Az aranydukát előlapján Velence védőszentje, az evangélista Szent Márk előtt térdel a dózse, hátlapjára pedig Jézus álló figuráját vésték csillagokkal.  

Több, mint 500 éven át verték a dukátot Velencében szinte változatlan formában, egészen 1797-ig, amikor Napóleon elfoglalta a várost. Semmilyen más pénztípust nem vertek ilyen hosszú ideig, ezért válhatott a dukát az aranypénz szinonimájává szerte a világon.

Elnevezés 

A velencei aranypénzt kezdetben dukátnak hívták, majd 1543-tól átkeresztelték zecchino-nak, amikor ducato néven bevezettek egy nagyobb (tallérhoz hasonló, de annál kisebb) ezüstpénzt. Honnan is erednek ezek az elnevezések? 

A ducatus szó latinul „hercegség”-et jelent. Állítólag már II. Roger szicíliai király 1140-ben vert ezüstpénzeket a következő latin hexameter felirattal: Sit tibi, Christe, datus, quem tu regis iste ducatus, ami magyarul: „Krisztus, legyen ez a hercegség, amin uralkodsz, a Tiéd”. A felírat utolsó szavából eredően dukátnak (latinul: ducat) kezdték hívni ezt a pénzt. Kicsit később, már Velencében, Enrico Dandolo dózse 1194-ben megreformálta a helyi pénzrendszert és bevezette az ezüst grossot. Egyes források szerint (a wikipedia is átvette) ezt a pénzt hívták ezüst dukátnak is, de a korszak neves kutatója, Stahl szerint mindössze egyetlen, fenntartásokkal kezelt forrás állítja ezt, miközben az ezüstpénzt minden hivatalos irat grossoként említi. 

Az 1285-ben bevezetett aranyérmét hivatalosan is dukát (ducato) néven kezdték nevezni. Ennek közvetlen oka az volt, hogy a hátlapon a Jézus alakja körüli feliratot átvették II. Rogertől az alábbi rövidítéssel: SIT T[ibi] XPE (Christe) DAT[us] Q[uem] T[u] REGIS ISTE DVCAT[us]. A következő dózsék folyamatosan, változatlan formában verték a dukátokat, mindössze a előlapon cserélték a neveket a köriratban. 

1543-tól, hogy megkülönböztessék a velencei aranyat más európai dukátoktól, bevezették a ducato de zecca, azaz a Zeccai dukát nevet, ami aztán zecchino-ra rövidült. A név a velencei pénzverde nevére, a Zecca-ra utal, ami pedig az arab „sikka” szóból került az olasz nyelvbe, ahol verőtövet, verőformát jelentett. Angolul sequin lett az aranypénz neve a könnyebb kiejtés miatt. (Wikipedia: „Sequin (coin)”) Ezután Velencében ducato néven az egyre népszerűbb, tallérhoz hasonló, csak annál kisebb ezüstérmét kezdték hívni.

Adatai

Finomsága: 986-999 ezrelék arany (min. 23 2/3 karát)

Súlya: 3,5-3,56, kezdetben leginkább 3,54 – 3,55 gramm

Átmérője: 21-23 mm 

Finomsága: 

Ahogy a firenzei forintról, úgy a velencei dukátról is elmondható, hogy színarany volt – a kor technológiai fejlettségéhez mérten. A kutatások szerint a korai aranydukátok nagyjából 23 7/8 karátos, azaz 994,8 ezrelék finomságú aranyból (a maradék 5,2 ezrelék réz) készültek, ami az akkori fémipar és ötvösség csúcsa lehetett. Az ötszáz évvel későbbi (18. századi) dukátok például már 999 finomságúak voltak Velencében, 986 finomságúak Ausztriában, 990 finomságúak Magyarországon.

Súlya: 

A dukát súlya az évszázadok alatt változott ugyan, de csak minimálisan. Az eredeti súlyára vonatkozóan úgy tudjuk, hogy a dukát válasz volt a firenzei aranyra és azzal – szándék szerint – megegyezett az értéke. Ha még pontosabban nézzük, akkor viszont kiderül, hogy a két város eltérő súlyrendszeréből következően a dukát enyhén súlyosabb volt, ugyanis 67 1/3 dukátot kellett volna verni a teljes egyezéshez. Az akkori technológia ezt a pontosságot nehezen tudta volna figyelembe venni, így adódott, hogy a dukát 3,545 gramm súlya kicsivel nagyobb (mindössze fél százalékkal, kevesebb, mint 0,01 grammal) a forint hivatalos 3,536 grammos súlyánál (Oxford). Ez azt jelenti, hogy 100 pénzdarabnál kevesebb, mint 1 grammnyi különbséget mutatna a mérleg, aminél sokkal nagyobb jelentősége van a pénzekre rakódott kosz, por, zsiradék mennyiségének, illetve a pénz kopásának. 

Spufford lenti táblázata még nehezebbnek írja a dukátot, 3,56 grammosnak, ami a legnehezebb érme volt a középkori forint-dukát rendszerben.

Forint fajti Spufford  

Forrás: Spufford: Money and Its Use in Medieval Europe, 1993, p.322

Elterjedése

Velence, mint kereskedőállam, fontosnak tartotta a következetességet, és hosszú távon is mutatni akarta az elkötelezettségét a megbízható pénz iránt. Emiatt egyrészt gondosan ügyelt arra, hogy pénzének aranytartalma a történelem viszontagságai ellenére is állandó maradjon. A forinthoz hasonlóan a dukát is gyorsan népszerűvé vált, mert viszonylag kis alakban nagy értéket képviselt. Mivel Nyugat-Európában Velence elsősorban eladta a portékáit és kevésbé vásárolt, a forint népszerűségét nem tudta kikezdeni. A Földközi-tenger térségében viszont, a levantei kereskedelemben, a Balkánon, de még Indiában is gyorsan elterjedt. Sőt, Itália több városállama, pl. Mantua, Parma és a Pápai állam is a dukátot részesítette előnyben. 

Velence2

1369: Az Igaz Kereszt bemutatása a velencei Szent Márk téren (festette: Gentile Bellini, 1496)
Forrás: http://www.mheu.org/

Mivel könnyű volt gyártani, ezért szerte a világban másolni kezdték. A 14. századra nem csak elterjedt a dukát, hanem Európa-szerte több város és királyság is bocsátott ki dukátot imitáló aranypénzt. Velence gondosan őrködött pénze presztízse felett, és azonnal panaszt emelt más kormányok ellen, akik kisebb értékű dukát-másolatokat vertek. Ügyeltek arra is, hogy csak velencei polgárok dolgozhassanak a pénzverdében, és külföldiek ne láthassák a dukát készítésének technológiai lépéseit. (Allen) A dukátnak volt köszönhető számos országban a pénzreform: nem csak a Földközi-tenger keresztény országaiban (Kasztília, Portugália) vezettek be dukátokat, hanem az iszlám világban is, pl. a mameluk ashraftil és az ottomán altun is a velencei pénz mintájára készült. (Allen)

A 16. századtól népszerűvé váltak az alapegység hányadosai és többszörösei. Velencében például egyre nagyobb és nagyobb sokszorosokat vertek, egészen a 105-szörös dukátig. Ugyanakkor a fél és negyed dukátok is elterjedtek, egészen az 1/32–es kicsinyítésig. 

A 19. században a dukát „túlélte” alapítóját... Noha 1797 után már nem vertek több dukátot ill. zecchinot Velencében, Közép- és Nyugat-Európában változatlanul a kereskedelem fontos csereeszköze maradt. A dukát népszerűsége az 1800-as évek végéig tartott, amikor világszerte elterjedtek a Latin Unió 20 frankos aranyérméi. Németországban (Hamburgban) és a salzburgi érsekségben egyaránt 1872-ben készültek az utolsó dukátok. Ausztriában 1914-ben Ferenc József  készíttette saját képével az utolsó forgalmi dukátot. Befektetési célból jelenleg is vernek az osztrákok dukátot: ezen utánveretek egységesen 1915-ös évszámmal készülnek.

 I dukat FJ 1915

A legutolsó dukát: Ferencz József 1 dukátos 1915 utánveret. (optimusnumizmatika.hu)

Felhasznált források:

  • Allen, L.: The Encyclopedia of Money. ABC-CLIO, 2009: „Florentine Florin” és „Venetian Ducat” (p. 426) címszavak
  • Mokyr, J. (Ed.): The Oxford Encyclopedia of Economic History: Ducat, p.112.
  • Spufford, P.: Money and its use in medieval Europe. Cambridge University Press, 1988, p. 268, 321-322
  • Stahl, A.M. The Grosso of Enrico Dandolo, In: Revue Belge de Numismatique, 1999. p.263., http://www.numisbel.be/1999_25.pdf
  • Stahl, A.M. Zecca: The mint of Venice in the Middle ages, The Johns Hopkins University Press, 2000, p.28-40.
  • Wikipedia: „Dukát”, „Ducat”, „Sequin (coin)”, „Zecca of Venice”, „Giovanni Dandolo”, „Florin (Italian coin), „Forint” címszavak

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Pénztörténeti cikksorozat a HVG-ben

2017 08 Korona bevezetese icon   2017 08 Kiegyezes megallapodas icon   2016 08 Forint bevezetes icon   2016 07 PengoInflacio icon   2017 01 Pengo cimlap icon   2016 12 1816 OeNB icon   2012 02 1811 devalv icon