Timeline | Artortenet

Zoom: egér görgetés. Időtengely előre-hátra: egér rákattintás és mozgatás

Legfrissebb...

Mária Terézia pénzügypolitikája

Háromszáz éve, 1717. május 13-án született Maria Terézia, aki uralkodása 40 éve alatt 533 (!) különböző fajtájú (változatokat nem számítva) pénzérmét[1] veretett szerte a Habsburg Birodalomban, és amelyek legnagyobb részét az ő arcképe díszíti.

(Ebbe nem számít bele az a további 321 érmetípus, amelyeket uralkodása alatt, de a férje vagy fia portréjával vertek a Birodalomban.) Az alábbi cikkel az ő emlékének tisztelgünk, aki egyben a magyar pénztörténet legjelentősebb uralkodója Ferenc József mellett. A tetterős császárnő  alapvető reformokat kezdeményezett ill. vezetett be, közülük számos vonatkozott a pénz- és adóügyekre.

  1. A „20-forintos” azaz 24-forintos pénzláb bevezetése (1750)

Mária Terézia már az uralkodásának első évtizedében több pénzrendeletet is kiadott, amelyek célja az volt, hogy egyrészt a francia könnyebb tallérokkal szemben leértékeléssel megvédje a birodalmi tallért, másrészt az egyes ezüst váltópénzek súlyait összhangba hozza. Ez utóbbi intézkedésre azért volt szükség, mert a váltópénzek ezüsttartalma nagyobb volt az értékesebb talléroknál, azaz pl. 40 db 3 krajcáros (garas) ezüsttartalmának súlya több volt, mint az ugyanolyan értékű 1 tallérosé. Az 1750-ben bevezetett ún. 20-forintos pénzláb lényege az volt, hogy az érmek ezüsttartalma összhangba kerüljön a számolási értékükkel, azaz igaz legyen egyúttal az 1 forint = 60 krajcár számítás is. Így 1 kölni márka (233,86 g) színezüstből pontosan 10 tallért, 20 forintost, 60 húszkrajcárost, 400 darab garast (3 krajcárost) vertek, már ami az ezüsttartalmat illeti.

 1 gulden 1779 KB pannoniaterra 300
1 konvenciós forint 1779-ből (forrás: pannoniaterra.hu)

Egy kicsit bonyolítja a hivatkozást, hogy Ausztriában igazából ez 24 forintos pénzlábat jelentett, mert a Habsburg Birodalomban alapmértékként használt 1 bécsi márkányi (280,8 g) ezüstből 12 tallért, 24 forintot, stb. vertek. Viszont a nemzetközileg inkább elfogadott kölni márkához képest ez 20 forintot jelentett, és az erre való hivatkozás került be a pénztörténetbe. Főleg azért is, hogy megkülönböztessék a dél-német „24-forintos” rendszertől, ami viszont a kölni márkát vette alapul.

  1. Konvenciós forint bevezetése (1753)

A császárnő eredményesen lobbizott Bajorországnál annak érdekében, hogy a nálunk már bevezetett pénzrendszert minél nagyobb területekre kiterjessze, és nemzetközi szintű egységes pénzrendszert hozzon létre. A bajorok racionálisnak tartották az elgondolást, és az eltérő porosz pénzrendszer ellenében az osztrák mellett tették le a voksukat. Az 1753. szeptember 21-én kötött ún. konvenciós szerződésben közös alapegységként az 1 kölni márkából vert 20 forintot határozták meg. Ezt a 20 forintos pénzláb rendszert szinte valamennyi dél-német állam, ill. hercegség átvette. (A fő konkurencia a Porosz Királyság volt, ahol a saját árfolyampolitika miatt 21 forintos, ill. 14 talléros árszámítást tartottak fenn.) Az egyezmény után vert ezüstérmék egy kis andráskeresztről (X) voltak felismerhetők, ami 1804-ig az évszám után volt látható az érméken: a római 10 jelölése arra utalt, hogy 1 kölni márkányi színezüstből 10 tallért vertek.

Noha Bajorország hivatalosan már 1753 év végén kilépett a szövetségből, a szerződés alapkoncepcióját végig megtartották. A konvenciós forint annyira sikeresnek bizonyult a Habsburg Birodalomban, hogy változtatás nélkül fennmaradt 1857-ig, amikor árfolyam-politikai dualizmusról döntöttek Poroszország és a Habsburgok között. 

  1. Koronatallérok bevezetése (1755)

A Habsburg birodalom „Niederlanden” nevezetű részében (nagyjából a mai Belgium, a Spanyolországtól 1713-14-ben megszerzett terület) 1755-ben új pénzérmeként bevezették a koronatallért (Kronentaler) az ezüstdukát (Dukaton) helyett. Az új pénzérmét, amit eleinte csak Brüsszelben és Antwerpenben vertek, végül más Habsburg érmeverő helyek is kiadták (pl. Bécs, Prága, Milánó, Günzburg). Az érme hátoldalán található motívum - egy (burgundi) András-kereszt egy koronával a sarokban - adta a nevét az új érmefajtának. A koronás tallérok döntően befolyásolták a délnémet pénzverés fejlődését: 1837-ben a müncheni pénzegyezményben a koronás tallér nemesfémtartalmát (Kronentalerfuss) 24½ forintlábban határozták meg és egységes pénznemmé tették.

  1. Papírpénz (1762):

Az állami pénzügyek kézben tartását az egyik legfontosabb feladatának és szívügyének tekintette Mária Terézia. 1743-ban vagyonadót vezetett be, 1751-ben állami szerencsejátékot alapított. A poroszok elleni hétéves háború idején a növekvő finanszírozási gondok és pénzhiány miatt 1762-ben a Bécsi Városi Bank 12 millió forint értékű bankjegyet bocsátott ki. „Banco-Zettel”-nek, azaz bankcédulának nevezték, ez lett az első osztrák (és egyben magyar) bankjegy. Az 5, 10, 25, 50 és 100 forintos papírpénzekkel szemben nem volt elfogadási kényszer, azonban a pénztartás kényelmes formáját jelentették és garantáltan ezüstpénzre lehetett azokat váltani. Emiatt hamarosan 1-2,5%-kal felértékelődtek az ugyanannyit érő ezüstpénzekkel szemben. Az első bankjegyek 1771-ig voltak forgalomban, amikor egy új sorozatot bocsátott ki az uralkodó, újabb 12 millió forint értékben.

WSB 25 Gulden 1762 obverse kicsi
A legelső bankjegyek egyike: 25 forintos 1762-ből 

Minden erőfeszítés ellenére, amiket új pénzforrások megszerzése érdekében tett, Mária Teréziának nem sikerült az államháztartás hosszú távon is sikeres reformja. Apja, VI. Károly uralkodásának kezdetekor az álladósság 60,5 millió forintot tett ki. Ez Mária Terézia első uralkodói éveire már 100 millió forintra emelkedett, ami a Szilézia elleni három hadjárat befejeztével 270 millió forintra nőtt. Ebben az időben a teljes eladósodás 376 millió forintot tett ki. A hatalmas méretű és folyamatosan növekvő adósság ellenére Mária Terézia határozottan elutasította a fémpénzek elértéktelenítésének lehetőségét – nem úgy, mint ellenfele, Nagy Frigyes, aki a sziléziai háborúk költségeit egyre erősebb pénzrontással próbálta finanszírozni.

  1. Mária Terézia-tallér

Mária Terézia tallérjai olyan népszerűségre tettek szert a nemzetközi, főleg levantei kereskedelemben, a Földközi-tenger keleti felén és Közel-Keleten, hogy gyakorlatilag szabványpénzzé váltak. A Vörös-tenger és a Perzsa-öböl kereskedővárosaiban egészen a második világháborúig ebben a pénzben folyt a kereskedés jelentős része.

MT taler

MT taler rev
Eredeti és utánveret tallérok 1780-as évszámmal (forrás: ebay.com)

Mária Terézia nem uralkodott vaskézzel, de mindvégig aktivitás és kitartás jellemezte a munkastílusát. Kabinetjének tanácsait nem mindig fogadta meg feltétel nélkül. Önálló döntéshozatali képességét számtalanszor bizonyította, bár az édesapja, VI. Károly által számára tervezett nevelési- és képzési program nem kimondottan egy nagy birodalom uralkodójának képzéséről szólt elsősorban. Mindig a híres jelmondata szellemében cselekedett: „IUSTITIA ET CLEMENTIA” – azaz „Igazságosság és irgalmasság”­. Ez a mottó olvasható a tallérjai peremén is.

 

[1] Eypeltauer: Corpus Nummorum Regni Mariae Theresiae, 1973

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Pénztörténeti cikksorozat a HVG-ben

2017 08 Korona bevezetese icon   2017 08 Kiegyezes megallapodas icon   2016 08 Forint bevezetes icon   2016 07 PengoInflacio icon   2017 01 Pengo cimlap icon   2016 12 1816 OeNB icon   2012 02 1811 devalv icon