1252 – A firenzei aranyforint története

1. A forint eredete

Több évszázadnyi ezüstdominancia után a 12. században kezdtek el ismét aranyérmeket verni Európában, egyelőre szórványosan, II. Frigyes német-római császár például Szicíliában. Ezt a példát követte 1252-ben Firenze és Genova…

A két észak-itáliai városállam egymástól függetlenül ugyanabban az évben, néhány hónap különbséggel vezettek be aranypénzt kereskedelmi célokra. Az ehhez szükséges aranyat Afrikából importálták. A genovai aranyat genovino-nak (ill. genovino d’oro) hívták, az előlapján várkapuval, a hátlapján kereszttel. A Firenzében vert pénzt olaszul fiorino d’oro-nak, szó szerinti fordításban „arany virágocská”-nak hívták (fiore – virág, fiori – virágok, fiorino – virágocska). A pénz előlapján a város jelképe, a háromszirmú liliom látható FLORENTIA felirattal, a hátlapján pedig Keresztelő Szent János álló alakja, a város védőszentje.

2. Elnevezés

A firenzei arany nemzetközileg is gyorsan ismertté vált és csak „firenzei”-ként, latinul Florentinus-ként hivatkoztak rá, amit Európa-szerte florin-nak rövidítettek. A Rajna mentén viszont a golden florin elnevezésből inkább az első tag maradt meg, így alakult ki a gulden elnevezés, ugyanakkor rövidítésben a Fl. jelzést használták a második tagra utalva.

Az olasz Firenze eredeti latin neve, Florentia, virágokat jelent, és arra utal a város jelképe, a liliom is. Ezek után eldönthetetlen, hogy az aranypénz a rajta lévő liliom után, vagy a városnév után kapta-e a nevét, de nyugodtan állíthatjuk, hogy leginkább mindkettő után.

3. Értéke

Adatai:

Finomsága: 986-990 ezrelék arany (min. 23 2/3 karát)

Súlya: 3,5 – 3,55 gramm, leginkább 3,53-3,54 gramm

Átmérője: 21 mm

Finomsága: A szakirodalmi források jellemzően 986 ezrelékesnek írják a firenzei forintot, amit közvetetten megerősít, hogy a magyar aranyforint – több forrás szerint – még tisztább aranyat tartalmazott, és annak finomságát 990 és 997 ezrelékes közé teszik. Van olyan forrás is, ami szerint a firenzeiek az akkori technológiával elérhető legfinomabb tisztaságú aranyat használták a pénzverésre. Ez fenntartással kezelendő, hiszen a magyar aranyforint példája bizonyítja, hogy a 14. század elején már akár 997-es finomságú aranyat is tudtak előállítani, bár azt körmöci aranyból és nem a firenzeiek által használt afrikai aranyból készítve. 

Súlya: A különféle szakirodalmi források 3,5 és 3,55 gramm közé teszik a firenzei forint súlyát. Hóman Bálint szerint a firenzei aranypénz törvényes súlya 3,53133 g volt (Magyar pénztörténet, 98. oldal). A numizmatikai szakirodalom szerint 54 grain, azaz pontosan 3,5 gramm tiszta aranyat tartalmazott, amit lehet úgy is érteni, hogy 986 1/9-es (23 2/3 karát) finomság esetén 3,5493 gramm súlyú aranyat használtak. Stahl (p.31.) 3,53 grammra, más szerzők (pl. Spufford, p.177.) 3,54 grammra teszik a súlyát, összehasonlítva a genovino-val aminek súlya 3,53 gramm. Firenze és Genova állítólag nem kötött egyezményt, tehát inkább csak véletlen, hogy a korabeli olasz pénzrendszerek miatt azonos méretű és súlyú pénzt kezdtek el verni, mert az volt a logikus. Az egyes aukciós oldalak is inkább 3,51 grammot említenek, ami persze lehet már bizonyos kopás utáni súly is.

Peter Spufford részletesen elemezte a különféle aranyforintok súlyát, és arra jutott, hogy 1390 előtt nem beszélhetünk századgrammnyi pontosságú firenzei forintról, utána viszont igen.

A firenzei aranyforint elsősorban annak köszönhette óriási népszerűségét Európában, hogy évszázadokon keresztül megtartotta súlyát és finomságát. Spufford az alábbi táblázatával egyrészt megerősíti ezt az állítást, másrészt arra is felhívja a figyelmet, hogy 1402-ben leértékelték ugyan a forintot, azaz csökkentették a súlyát, de ez csak néhány hónapig tartott. Rájöttek ugyanis, hogy a rövidtávú nyereség mellett sokkal többet veszít a város, ha megrendül a bizalom a pénzben. Jónak látták tehát nagyon gyorsan visszaállítani az aranypénz súlyát, ami 1390 után 3,52 és 3,55 gramm között ingadozott. (Ld. táblázat)

Forrás: Spufford: Money and Its Use in Medieval Europe, 1993, p.322

Összegezve, a forint pontos súlya a középkorban néhány századgrammot változhatott a kor technológiájának fejletlensége miatt. Néhány száz évvel később, a 15-16. századtól kezdve már nem volt kérdés, hogy századgrammot is pontosan kimérjenek.

Az aranypénz értékét természetesen a benne lévő színarany mennyisége határozta meg, és annak az ezüsthöz viszonyított értéke az aktuális arany-ezüst árfolyamon számítva. A források szerint a firenzei forint súlyát úgy határozták meg, hogy aranyértéke megegyezzen a korabeli 1 ezüst lírával, azaz 20 ezüst soldo-val, vagy 240 ezüst denárral (denier). A 15. sz. elején 1 forint már 7 lírát ért, ezüstpénzek sorozatos leértékelése miatt. (EncOfMoney, p.148)

4. Elterjedése

Firenze városállama a 13-14. században a világ gyapjúközpontjának számított, így nem csak Európával, hanem a Földközi-tenger teljes térségével kereskedett, Velencéhez és Genovához hasonlóan. A firenzei bankok (főleg a Bardi és Peruzzi családok) ez időben már olyan nemzetközi kapcsolatokkal és befolyással rendelkeztek, hogy el tudták terjeszteni a megbízható aranypénzt.  Ezen felbuzdulva az aranyforintot olyan mennyiségben verték, hogy komoly kereskedelmi szerepet vívott ki szerte Európában. Főleg a nagy értékű tranzakciók szabványos kereskedelmi pénzévé vált, kiszorítva az addig elterjedt súlyos ezüst tömböket, amelyeket sokkal körülményesebb volt szállítani és velük elszámolni.  

A firenzei aranyat, és általában a vert aranypénzt néhány évtized alatt megismerték és megszerették. A középkor „dollárjává” vált. Kezdetben, a 13. században inkább a levantei kereskedelemben (a Földközi-tenger keleti partvidékein) terjedt el a forint és a genovino, mint Európában. Ennek oka, hogy az addig uralkodó nyugat-afrikai aranypénz csupán 20.5 karátos finomságú volt szemben az új, közel 24 karátosokkal. (Spufford, p.177) De az európai diadalmenetre sem kellett sokáig várni. A siker legfontosabb fokmérője, hogy elkezdik másolni a jó bevált terméket: egyes források szerint (moneymuseum.com) a 14. században már 148 európai verdében (városban) verték a forint helyi másolatait. A leghíresebb utánzat a csaknem ugyanolyan súlyú és finomságú velencei dukát lett, amit később szülőhelyén zecchinora kereszteltek át a 16. század közepén. A forint és a dukát mindössze az éremképében különbözött, és néhány századgrammnyi súlyban, aminek később jelentősége lett. A másik legnépszerűbb másolat a magyar aranyforint lett, amiről külön cikkben írunk.

Európa és a levantei térség közötti kereskedésben a 14. század közepére (Spufford elemzése szerint p.320-21) a forint már teret vesztett a dukáttal szemben. Nyugat-Európában viszont a forint volt az elterjedtebb egészen a 15. századig, amikorra a forint-szerű pénzérmékre az általános köznyelvben is a dukát szó kezdett elterjedni, felváltva az addigi florin-t. Firenze is érzékelte, hogy pénze kezd hanyatlani, ezért 1402-ben 3,54 grammra, majd 1422 májusában további egyszázad grammal, 3,55 grammra emelték a forint súlyát, hogy az megegyezzen a dukátéval.

Csehországban először 1325-ben vertek forintot, és ez a lépés váltotta ki I. Károly (Károly Róbert) döntését is, hogy magyar aranyforintot kezdjen verni. Mivel Csehországban nem volt számottevő arany, ezért a kivert érmék inkább reprezentatív célokat szolgáltak és gyorsan el is tűntek a forgalomból. Emiatt továbbra is az ezüst grosh-ok maradtak a népszerű pénzek, amelyekből 16 adott ki egy forintot. A prágai aranypénzt Firenze jóváhagyásával és felügyelete alatt verték, 990-as finomságú aranyból, 3,53 gramm súlyban. Motívumai is megegyeztek, a liliom és Keresztelő Szent János, és mindössze a JOHANNES REX BOEMIE felirat jelezte, hogy nem az eredeti firenzei érmét tartja kezében a birtokosa. (antiquanova.com)

 A firenzei forint és a velencei dukát azért maradhattak nagyon népszerűek évszázadokon keresztül, mert megtartották súlyukat, finomságukat és jellemző mintázatukat. Ez nem volt magától értetődő a középkor éveiben, amikor nagy kísértés volt gyengíteni a pénzeket egyes háborúk esetén. A firenzei forint is mindössze néhány hónapig értékelődött le, amikor 1402-ben a súlyát 3,52 grammról 3,33 grammra mérsékelték. (Spufford, p.319)

A firenzei aranyat 1533-ig verték, 1504-től duplaforintot is kibocsátottak, de ennek ellenére a velencei dukát kiszorította a forintot. Ugyanakkor a 16. századtól a forint elnevezés áttolódott az ezüst pénzekre és több országban (mint pl. hazánkban vagy Hollandiában) így élt tovább. 

Források:

• Allen, L.: The Encyclopedia of Money. ABC-CLIO, 2009: „Florentine Florin” és „Venetian Ducat” címszavak
• Antiquanova.com: http://www.antiquanova.com/John-the-Blind-Florin-Bohemia-1310-1346-gold-plated-brass-replica-coin-d160.htm?tab=description
• Berlin, H.M.: World Monetary Units, McFarland & Comp. Publ, 2008: „Florin” címszó (p.180)
• Bernholz, P.: Monetary Regimes and Inflation. Edward Elgar Publ., 2003 (p.31) https://books.google.hu/books?id=zYP-AQAAQBAJ&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false
• Coin and Bullion Page: http://www.coinandbullionpages.com/gold-coins/gold-florin.html
• Encyclopaedia Britannica https://www.britannica.com/topic/coin/Coinage-in-western-continental-Europe-Africa-and-the-Byzantine-Empire#ref302313
• Goldthwaite, R.A.: The Economy of Renaissance Florence, JHU Press, 2009
• MoneyMuseum.com: http://moneymuseum.com/moneymuseum/library/coins/coin.jsp?lang=en&aid=4&ix=2,  https://hu.pinterest.com/pin/197173289906157345/
• Spufford, P.: Money and its use in medieval Europe. Cambridge University Press, 1988
• Stahl, A.M.: Zecca: the mint of Venice in the Middle Ages, The Johns Hopkins University, 2000
• Wikipedia: „Florin”, „Florin (Italian coin), „History of Florence”, „Forint”, „Dukát”, „Ducat”, „Sequin (coin)” címszavak