A pengő bevezetése 1925

1925. évi XXXV. törvénycikk a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről

I. FEJEZET

Érmék értékének, veretésének és az érmeforgalomnak szabályozása

1. § A koronaérték helyébe új érték lép. Az új érték arany érték. Számolási egysége: a pengő.

A pengő száz fillérre oszlik.

2. § A pénzverés alapsúlya a kilogramm és ennek tizedes részei.

3. § Az értékpénzt alkotó arany érmék 900 ezredrész aranyat és 100 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből veretnek.

Egy kilogramm ötvözött aranyra 3420 pengő, következéskép egy kilogramm finom aranyra 3800 pengő esik.

4. § Arany értékpénzül

a) húsz-pengős

b) tíz-pengős

érmék veretnek.

Egy kilogramm ötvözött aranyból 171 darab húsz-pengős vagy 342 darab tízpengős, tehát egy kilogramm finom aranyból 190 darab húsz-pengős vagy 380 darab tíz-pengős arany érme veretik.

A húsz-pengős nyerssúlya 5.8479531 gramm, finomsúlya 5.2631578 gramm, a tíz-pengős nyerssúlya 2.9239765 gramm, finomsúlya pedig 2.6315789 gramm.

5. § Ezeknek az arany érméknek a képlapján Magyarországnak címert tartó angyalokkal és „Magyar Királyság” körirattal ellátott címere és a veretés évszáma, hátlapján pedig virágékesítéssel körülvett „20 PENGŐ” illetőleg a „10 PENGŐ” értékjelzés lesz.

Karimájuk síma, díszített széllel.

A lapok pereme emelkedett és azon belül gyöngysor vonul végig.

A húsz-pengős arany érme átmérője 20 milliméter, a tíz-pengős arany érme átmérője 18 milliméter lesz.

6. § Az arany érméket oly eljárás szerint kell verni, amely a finomság és a súly tekintetében a teljes pontosságot biztosítja.

Amennyiben az egyes érménél teljes pontosságot nem lehet elérni, akár felfelé, akár lefelé meg van engedve oly eltérés, amely súlyban két ezredrészt, finomságban egy ezredrészt nem halad meg.

A húsz-pengős forgalmi súlya 5.82 gramm, a tíz-pengős forgalmi súlya 2.91 gramm.

Oly arany érméket, amelyek a rendes forgalom folytán megfogytak, de a forgalmi súlyt még elérik, az állami és egyéb közpénztárnál, valamint a magánforgalomban is fizetésül teljes súlyúakként kell elfogadni.

Oly arany érméket ellenben, amelyek hosszas forgalom és kopás után súlyukból annyit vesztettek, hogy a forgalmi súlyt többé nem érik el, az állam költségére beolvasztás végett be kell vonni. Az ily kopott arany érméket is teljes névértékben kell elfogadni minden állami és egyéb közpénztárnál és a m. kir. állami pénzverőbe kell szállítani.

Állami vagy egyéb közpénztárhoz került oly arany érméket, amelyek súlyukban nem a rendes forgalom folytán, hanem más ok miatt fogytak meg, a pénztár a finomsági tartalmuknak megfelelő érték megtérítése ellenében – tekintet nélkül névértékükre – bevonja és átveretés végett a m. kir. állami pénzverőbe szállítja.

7. § Az arany értékérméket mind az állam, mind magánosok számlájára verik. A magánosoknak felszámítandó pénzverési díjat rendelettel a pénzügyminiszter állapítja meg; a pénzverési díj 20 pengős veretése esetén az érték 0.3 százalékát, 10 pengős veretése esetén az érték 0.5 százalékát nem haladhatja meg.

8. § A koronaértéknek az 1892. évi XVII. és az 1907. évi XLVIII. törvénycikkel megállapított arany érméit többé nem lehet verni.

10. § A pengőérték arany érméin felül egyelőre következő pengőértékre szóló érméket kell verni:

ezüstből egy pengőst,

nem nemesfémből 50, 20, 10, 2 és 1 fillérest.

Ezüstből és nem nemesfémből érméket csak az állam számlájára vernek.

11. § Ezüst érmét mindössze 45 millió pengő névértékben lehet veretni.

Az ezüst érméket 640 ezredrész ezüstöt és 360 ezredrész rezet tartalmazó ötvözetből verik.

Az egy pengős súlya 5 gramm, átmérője 23 milliméter.

Az ezüst érméket a törvényszabta súly és finomság megtartásával kell verni. Amennyiben egyes érméknél nem lehet teljes pontosságot elérni, akár felfelé, akár lefelé meg van engedve oly eltérés, amely finomságban öt ezred-, súlyban pedig tíz ezredrészt nem halad meg.

Az ezüst érmék képlapján Magyarországnak „Magyar Királyság” körirattal ellátott címere és a veretés évszáma, hátlapján pedig virágdíszítéssel ellátott értékjelzés lesz.

12. § Nem nemesfémből mindössze 30 millió pengő névértékűt lehet verni. Hogy ebből a névértékből a 10. §-ban felsorolt nem nemesfémből való érméknek mindegyikéből mennyit lehet verni, rendelettel a pénzügyminiszter állapítja meg.

Az 50, 20 és 10 filléres érméket 25 rész nikkelt és 75 rész rezet tartalmazó ötvözetből verik. Az 50 filléres súlya 5 gramm, a 20 filléres súlya 4 gramm, a 10 filléres súlya 3 gramm.

A 2 és 1 filléres érméket 95 rész rezet, 4 rész ónt és 1 rész cinket tartalmazó ötvözetből verik.

A jelen §-ban felsorolt érmék külső kiállítását rendelettel a pénzügyminiszter szabályozza.

13. § Az egy pengős, úgyszintén az 50, 20, 10, 2 és 1 filléres érméket minden állami és egyéb közpénztár fizetéskép névértékben köteles elfogadni, még pedig az egy pengősöket korlátlanul, az 50 filléreseket 20 pengőig, a 20 és 10 filléreseket 10 pengőig, a 2 és 1 filléreseket 2 pengőig terjedő összegekben.

Attól az időponttól kezdve, amikor a Magyar Nemzeti Bank a készfizetéseket megkezdi, az előbbi bekezdésben felsorolt érméket a váltó pénztárak kívánatra értékpénz (4. §) ellenében beváltják. A beváltás módozatait rendelettel a pénzügyminiszter állapítja meg.

Magánforgalomban senki sem köteles egy pengősöket 50 pengő, 50 filléreseket 20 pengő, 20 és 10 filléreseket 10 pengő, a 2 és 1 filléreseket pedig 2 pengő összegen felül fizetésül elfogadni.

14. § Az előbbi § rendelkezései nem terjednek ki átlyukasztott, meghamisított, vagy oly érmékre, amelyek súlya máskép, mint a rendes forgalom következtében kevesbedett.

Állami vagy más közpénztárhoz került meghamisított érméket megtérítés nélkül azonnal be kell vonni és a m. kir. állami pénzverőbe kell szállítani.

Állami vagy egyéb közpénztárhoz került oly érméket, amelyek súlyukban átlyukasztás következtében vagy nem a rendes forgalom folytán, hanem más ok miatt fogytak meg, oly jellel kell ellátni, amely az érméket törvényes forgalomra alkalmatlanná teszi.

Oly érméket, amelyek a hosszas forgalom és kopás következtében súlyukban nagyobb mértékben fogytak meg vagy nehezen ismerhetők fel, állami vagy egyéb közpénztárnál fizetésül vagy átváltásra el kell fogadni és az állam költségén át kell verni.

15. § Az egy pengős, az 50, 20, 10, 2 és 1 filléres érmék kibocsátása kizárólag a Magyar Nemzeti Bank útján történik. Ezzel kapcsolatban köteles a bank megfelelő címleteket a forgalomból bevonni (Bankalapszabályok 80. Cikke) és a forgalomba hozott érmek teljes ellenértékét az állam javára írni.

A Magyar Nemzeti Bank pénztárai ezeket az érméket fizetésül ugyanúgy, mint az állami pénztárak (13. §), bankjegyekre átváltás végett pedig korlátlan összegben elfogadják.

A Magyar Nemzeti Banknak joga van a nála felgyülemlett ily érméket az állam rendelkezésére bocsátani és a rendelkezésre bocsátott érmek névértékével az államnak a banknál vezetett számláját megterhelni, vagy e névérték megtérítését az államtól követelni.

A jelen § rendelkezéseinek végrehajtása iránt a pénzügyminiszter a bankkal meg fog egyezni.

16. § A koronaérték arany értékérméi, az 5, 2 és 1 koronás ezüst érmék, a 20, 10, 2 és 1 filléres érmék, úgyszintén az ausztriai érték ezüst egyforintosai 1927. január 1-ével törvényes fizetési eszköz jellegüket elveszik.

II. FEJEZET

A pengőértékben való kötelező számítás

Koronának pengőre való átszámításánál 12,500 koronát egy pengőnek kell számítani. Ha ilyen átszámítás törtet eredményez, a fél-fillér vagy ennél nagyobb tört egész fillérnek, a fél-fillérnél kisebb tört pedig nem számíttatik.

18. § Az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve minden állami, törvényhatósági és községi bevételt és kiadást pengőértékben kell megállapítani, úgyszintén minden állami, törvényhatósági és községi pénztár és hivatal számadását ebben az értékben kell vezetni.

A határvámilleték megszabására és fizetésére fennálló szabályokat ez a rendelkezés nem érinti, a határvámjövedékre vonatkozó számadásokat azonban pengőértékben kell vezetni.

19. § Az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve a külön közhatósági felügyelet alatt álló vagy közcélokat szolgáló testületek, alapítványok, alapok, vagyontömegek, egyesületek és intézetek, továbbá a kereskedelmi törvény szerint kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedők – ideértve a kereskedelmi társaságokat is – kötelesek könyveiket, számadásaikat (leltárt és mérleget is) és minden egyéb üzleti feljegyzéseiket pengőértékben vezetni. Ez alól a kötelezettség alól indokolt esetben a pénzügyminiszter kivételt engedhet.

Az előbbi bekezdésben felsoroltak könyveiket, számadásaikat és minden egyéb üzleti feljegyzéseiket már az 1927. évi január hó 1. napja előtt is pengőértékben vezethetik.

A Magyar Nemzeti Bankra alapszabályai irányadók.

20. § A fennálló jogszabályokban foglalt és a koronaértékre vonatkozó intézkedéseket az 1927. január hó 1. napjától kezdve a 17. §-ban meghatározott értékarány szerint, amelynek értelmében 12,500 korona egy pengőnek számítandó, pengőértékben megállapítottaknak kell tekinteni.

A fennálló jogszabályokban foglalt és oly értékre szóló intézkedéseket, amely értéknek aránya a koronaértékhez törvényszerűen meg van állapítva, koronaértékre kell átszámítani és az átszámítás eredményéhez képest a 17. §-ban meghatározott értékarány szerint pengőértékben megállapítottnak kell tekinteni.

Ahol a fennálló jogszabályok, bírói vagy más hatósági intézkedések pénzösszeget vagy fizetési kötelezettséget aranykorona megjelöléssel állapítanak meg, a nélkül, hogy a papírkoronára átszámítás kulcsát vagy a valóságos aranyban teljesítést szabnák meg, ezeket a pénzösszegeket vagy fizetési kötelezettségeket pengőértékben megállapítottaknak kell tekinteni, még pedig úgy, hogy egy aranykorona 1.1585365 pengőnek számít.

21. § Az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve törvényben, rendeletben vagy más jogszabályban, közhatósági vagy közhivatali intézkedésben, határozatban vagy hirdetményben pénzösszeget csak pengőértékben lehet meghatározni.

Ez a rendelkezés nem terjed ki azokra az esetekre, amelyekben oly pénzösszegről van szó, amelyet a törvény rendelkezései értelmében valamely meghatározott érmenemben, vagy más, mint pengőértékben kell fizetni, vagy ha annak a minisztérium más, mint pengőértékben való meghatározását külön megengedi.

22. § Az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve minden közokiratban, ideértve a bírói vagy más hatósági határozatot is, még pedig akkor is, ha a határozat alapjául szolgált beadványt vagy keresetlevelet 1927. évi január hó 1. napja előtt adták be, a pénzösszeget pengőértékben kell meghatározni. Az ennek a rendelkezésnek megfelelően pengőértékben meghatározott pénzösszeget azonban a 17. §-ban megállapított értékarány alapulvételével abban az érmenemben vagy értékben is ki kell fejezni, amelyben az eredetileg is kifejezve volt, vagy amelyben a kötelezettséget eredetileg meghatározták.

Ezek a rendelkezések nem nyernek alkalmazást oly érmenemre, vagy értékre szóló pénzösszegekre, amely érmenemnek, vagy értéknek törvényes aránya a pengőértékhez nincs megállapítva, vagy amely pénzösszeget a törvény rendelkezései értelmében valamely meghatározott érmenemben vagy más értékben, mint a törvényesben kell fizetni.

III. FEJEZET

A pengőértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról

23. § Ha az 1927. évi január hó 1. napján vagy e nap után keletkezett jogügyletben valamely pénzösszeg a pénzérték megjelölése nélkül van meghatározva, azt pengőértékben meghatározottnak kell tekinteni, kivéve, ha be van bizonyítva, hogy a jogügyletet létesítő fél vagy felek szándéka a jogügylet létesítésekor más pénzérték meghatározására irányult.

24. § Koronára szóló vagy koronában teljesíthető minden fizetési kötelezettséget az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve a 17. §-ban megállapított értékarány szerint pengőértékben kell teljesíteni.

25. § A m. kir. minisztériumnak az aranyban teljesítendő fizetések tárgyában 950/1923. M. E. sz. alatt kibocsátott és 1923. évi február hó 10. napján életbelépett rendelete hatályban marad.

Az olyan pénztartozást, amely az 1923. évi február hó 10. napja után keletkezett és amelyet valamely belföldi arany érmében valóságban kell teljesíteni, az adós – választása szerint – a pengőérték arany érméiben is teljesítheti. Az ilyen teljesítésnél 1 aranyforint 2.7580645 pengőnek és 1 aranykorona 1.1585365 pengőnek számít. Ezeket a rendelkezéseket a határvámfizetésekre is alkalmazni kell, tekintet nélkül a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára.

IV. FEJEZET

Vegyes és átmeneti intézkedések

26. § Ez a törvény nem érinti az 1921. évi XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződésnek, valamint más nemzetközi megállapodásoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek pénztartozások teljesítésének mértékét és módját szabályozzák.

Nem érinti továbbá ez a törvény azokat a jogszabályokat sem, amelyek értelmében koronára szóló pénztartozásokat átértékelve kell teljesíteni.

27. § Azt a többletet, amellyel a jelen törvény alapján verendő érmék névértéke előállítási költségüket meghaladja (ú. n. pénzverési nyereség), az államot a Magyar Nemzeti Bankkal szemben terhelő adósság apasztására kell fordítani.

28. § A Magyar Nemzeti Bank fel van jogosítva, hogy koronaértékre szóló államjegyeket a pengőértékre szóló bankjegyek elkészültéig az 1927. évi január hó 1. napja után is alapszabályai rendelkezéseinek megfelelően kibocsáthasson és forgalomban tarthasson.

Ezeket az államjegyeket bevonásukig a 17. §-ban megállapított értékarány alapulvételével fizetésül el kell fogadni.

29. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe. Az I. és a IV. fejezetben foglalt rendelkezéseket a pénzügyminiszter, a II. és a III. fejezetben foglaltakat pedig a minisztérium hajtja végre.

1925. évi XXXV. törvénycikk indokolása a pengőérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről

Általános indokolás

Az 1892. évi XVII. törvénycikkel megállapított koronaérték, amelyben való számítás általán kötelező voltát és a jogviszonyokra való mikénti alkalmazását az 1899. évi XXXVI. törvénycikk rendelte el, illetőleg szabályozta – a háború és az azt követő időszak gazdasági és pénzügyi rombolásainak áldozatul esett. Pénzünk értéke úgy a nemzetközi vonatkozásokban, mint a belföldön – kevés és alapjában véve számot nem tevő javulásokat kivéve – folyton romlott. Sem az állami jegyintézetnek az 1921. évi XIV. törvénycikkel történt létesítése, sem a külföldi fizetési eszközök forgalmának szabályozása, a belföldi pénz külföldi fizetési eszközök forgalmának szabályozása, a belföldi pénz külföldi elhelyezésének korlátozása a korona értékének folyton tartó sülyedését nem tudta megállítani, mert a papírpénznek az állami háztartás hiányainak fedezésére való kibocsátása, pár hónapra terjedő rövid megszakítástól eltekintve, nem szünetelt. Hozzájárult ehhez, mint a most vázolt állapotnak egyik következése, hogy aki csak tehette, hitelét a végletekig kihasználta, hogy adósságát az időközben értékében tovább romlott pénzzel visszafizetvén, haszonhoz jusson.

A koronaérték pusztulásának egyik legkorábbi külső megnyilvánulása ez értékrendszer érc fizetési eszközeinek teljes eltűnése volt. Az Osztrák-Magyar bank szabadalmának megszűntével és az államjegyek kibocsátásával a valamikor teljes értékű koronának utolsó maradványa a pénzforgalomból eltűnt. Az 1921. évi XIV. törvénycikk 4. §-ának az a rendelkezése azután, amely szerint a koronaértékben teljesíthető minden fizetési kötelezettség, hacsak a tényleg ércben való teljesítés határozottan nem volt megállapítva, államjegyekben – és pedig névértékben számítva azokat – teljesíthető, az államjegyek értékének egyre fokozódó elértéktelenedése folytán a koronaértéket pusztán névlegessé tette. Valójában ami bekövetkezett, az volt, hogy az országos érték változó és pedig romló értékű papírvaluta lett, amelynek a multtal az elnevezésen kívül semmiféle kapcsolata nem volt többé. A forgalom a bizonytalanság e korszakában a pénzszolgáltatások terén vagy értékállóknak elfogadott külföldi valutákhoz, az arany koronához, búzához, a romló korona külföldi jegyzésének meghatározott szintjéhez folyamodott, ilyenekben állapítván meg a kötelezettségeket és azok teljesítésének módját. Ebbe a kategóriába tartozik az ú. n. takarékkoronának 1924. február hónapjában történt bevezetése. Az utóbbival a már is nagy mérveket öltött hitelinflációnak kívántuk útját állani, mert ezáltal a pénzromlás következményeit nemcsak a hitelező, hanem az adós is tartozott viselni. A régi koronaérték az árképzetekben, a jövedelmek és vagyonelemek becsüjében, szóval a gondolatok világában jórészt megmaradt, de közel egy évtizedig tartó értéksülyedés folytán, amelyhez az arany vásárlóerejének beállott nem csekély megfogyatkozása is hozzájárult, az eredeti értékképzetek elmosódtak.

Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy az államháztartásnak, a bevételeknek és kiadásoknak, az utóbbiak közül az állami alkalmazottak és a nyugellátásban részesülők illetményeinek időközben aranykoronákban történt megállapítása nem mindenütt egyenlő és időközileg is változó szorzószámokkal inkább növelte a bizonytalanságot, nem hogy a teljes értékű koronát régi jogaiba visszahelyezte volna. Az államot a magángazdaság ezen a téren nem követte, hanem a könyvelés, a fizetések, munkabérek, árak megállapítása terén a papírkoronánál, amelyre a forgalomban levő egész pénzmennyiség szólt, megmaradt. Különösen érezhetővé vált az állami kezelésben alkalmazott eljárásnak visszás volta akkor, amikor a papírkoronát az angol font alapján stabilizáltuk és ezzel koronánk értéke emelkedett.

A régi teljes értékű koronának fennebb ismertetett fokozatos leromlása, az állandó inflációs veszedelem, az ár- és értékképzetek állandó módosulása volt a helyzet valutáris téren, amikor hosszas tárgyalások után az állami pénzügyek helyreállítására vonatkozó programm létrejött. Ennek két alapvető rendelkezése az államháztartás hiányainak fedezésére szolgáló papírpénzkibocsátás teljes és végleges beszüntetése és az államtól független, jól megalapozott és megszervezett jegybanknak létesítése volt. Az utóbbinak kötelessége minden tőle telhető eszközzel azon lenni, hogy a pénz értéke állandó maradjon. Az anyagi hátteret az állam által felvett nemzetközi kölcsön alkotta, amely hivatva volt az alatt az átmeneti idő alatt, amely alatt a bevételeknek a programm által tervbe vett fokozása és a kiadásoknak apasztása teljesen érvényesülhet, az állami háztartás hiányait fedezni anélkül, hogy többé a jegysajtót igénybe kellett volna venni.

A programm végrehajtásának részletei, az eddig elért eredmények közismertek. A korona nemzetközi értékelése a szanálási terv iránt folyó tárgyalások során addig tapasztalt legmélyebb szintjére sülyedt. Az állami célokra való papírpénzkibocsátás teljes és végleges beszüntetése, a Magyar Nemzeti Bank létesítése, működésének megkezdése, az utóbbinak az a vállalt kötelezettsége, hogy a magyar koronát a font alapján stabilizálja, amely kötelezettséget az Angol Bank részéről nyujtott 4 millió font előleggel kapcsolatosan vállalnia kellett, meghozta gyümölcseit. Mai pénzünk értéke stabil.

A szanálási programm azonban nem érte be csupán azzal, hogy az állami háztartást egyensúlyba hozta, hogy a pénzérték állandosításának útját megállapította. A programm egyik kiegészítő részét, mint már említeni volt szerencsénk, a jegybank alapítása, megszervezése alkotta. A bank alapszabályaiban, amelyben ez a rész kifejezésre kerül, több rendelkezés van, amely a valutáris téren teendők irányát megjelöli, ezzel a továbbiakat, mondhatni az elvi fontossággal bírókat már is eldöntötte. Így eldöntött dolog, hogy az új értéknek arany értéknek kell lenni, hogy a rendezés végcélja a készfizetés és hogy a ma forgalomban levő papírpénznek az aranyhoz való törvényes arányát (relációját) meg kell állapítani.

Már a bankalapszabályok 1. Cikke kötelességévé teszi a jegybanknak, hogy a készfizetéseket aranynak és értékállandó valutákra szóló követeléseknek (devizáknak) gyűjtése által előkészítse. Ezt a kötelezettséget a 83. Cikk részletezi. A 85. Cikk utal a törvényes értékarány megállapítására. A 92. Cikk arra kötelezi a bankot, hogy az új értékarány törvényes megállapítása után budapesti főintézeténél aranyrudakat a törvényes pénzláb szerint bankjegyekre kívánatra bármikor beváltson, amely rendelkezés az aranyvaluta behozatalának egyik legszembeötlőbb következése. Ugyancsak ide tartozik a 98. Cikknek az az intézkedése, amely a felett rendelkezik, hogyan kell a banknak az új törvényes reláció megállapítása után összes számadásait, mérlegét és heti kimutatásait vezetni.

A valutareform elvi alapjának lefektetése után további feladat új pénzegységnek és pénzlábnak a megállapítása, az új pénzlábnak megfelelő értékérméknek, nemkülönben megfelelő mennyiségű váltópénznek veretése, az érmeforgalom rendezése, az új értékben való számolás kötelezővé tétele, végül annak az elrendezése, hogyan kelljen az új értéket a jogviszonyokra alkalmazni. Ezek az ügyek, amelyek az előterjesztett javaslatnak tárgyai, habár egyik – másik rendelkezésnek gazdaság- és pénzpolitikai jelentősége van, túlnyomó mértékben technikai természetűek.

Az első megoldandó kérdés az új pénzegység megválasztása volt. Elméletileg tekintve az ügyet a mai állapottal, – pénzünk értékének állandó volta biztosítva lévén, – beérhetnők. Azonban, eltekintve attól, hogy amint már jeleztem, a szanálási programm is új pénzegység megállapítását követeli, a mai túlalacsony egységgel való számolásnál előforduló tévedések és károsodások elkerülése, tehát egy tisztán gyakorlati ok is, új, a mainál tetemesen nagyobb egység mellett szól. A multak tapasztalatai alapján megingott bizalom a pénz értékállandóságában csak lassan tér vissza, új, magában is értéket képviselő egység alkalmas arra, hogy ezt a folyamatot megerősítse és gyorsítsa.

A kérdés megoldásának további aktualitást adott a kormánynak a mérlegvalódiság helyreállítása tárgyában kibocsátott rendelete. Azóta az új pénzegység a nyilvános megvitatás tárgya lett. Különböző javaslatok kerültek napvilágra. Sem ebben a diskusszióban, sem azon az értekezleten, amelyre a kérdés megvitatása végett a közgazdasági szak képviselőit és az érdekképviseleteket meghívtam egységes vélemény nem tudott kialakulni, sőt valamelyes megoldást javasló többségi vélemény sem volt megállapítható.

A nézeteknek ez a különbözősége arra vezethető vissza, hogy aszerint, amint a mindegyik megoldás mellett felhozható érvek és ellenérvek közül melyikre helyezünk nagyobb súlyt, más szóval, hogy aszerint, amint a megoldás keresésénél más-más nézőpontból indulunk ki, más eredményre jutunk. Aki a hitelpolitikai szempontnak tulajdonít jelentőségét, az azoknak az országoknak értékrendszeréhez való csatlakozást javasolja, ahol a belföldi kölcsönök elhelyezését remélik; aki az elmult, habár elmosódott ár- és értékképzetek, vagyon- és jövedelembecslések mai elemeit fenntartani kívánja, az arany korona mellett érvel; aki az egység reális, lehetőleg magas értékében a pénz iránti bizalmat látja jobban megalapozottnak, magasabb pénzegységet kíván, aki a pénzegységnek a napi árakra való befolyást tulajdonít és azonkívül az átmenet simaságára helyez súlyt, kisebb egységet és amennyire csak lehet, egyszerű és kerek osztószámot követel. Ugyancsak kisebb osztószám szükségét hangoztatja, aki az értékek pusztulására, az általános elszegényedésre hivatkozik.

Amit a vélemények ebből a messze szétágazó különbözőségéből leszűrhetni vélek, az, hogy a kérdés egyáltalán nem bír azzal a fontossággal, mint aminővel azt, főleg a mgindult vita korábbi stádiumaiban egyesek felruházták. Hitelpolitikai szempontból a pénzérték állandósága és ennek az állandóságnak az ország közgazdasági és politikai viszonyai által biztosított volta, a jelentős tényezők, nem pedig a pénzegység. Az árakra való befolyását a pénzegységnek az elmélet nem erősíti meg, egyes napi viszonylatokban a nagyobb pénzegység drágulást idézhet elő, de a kis pénzegység mellett sincs kizárva ugyancsak egyes viszonylatokban a drágító hatás. Az egység részekre való darabolása sokat javíthat. Tagadhatatlan, hogy ha az egység egymagában reális értéket képvisel, ez a pénz iránti bizalomnak elterjedésére és megerősödésére, tehát egy kívánatos psychológiai hatás elérésére alkalmas.

Ezeken a szempontokon elindulva jutott a kormány arra az elhatározásra, hogy a 12,500-as osztószám alkalmazásával állapítsa meg az új pénzegységet. Egy millió papírkorona 80 új pénzegységgel lenne egyenlő. Az átszámítás nem komplikált, az új pénzegység középhelyet foglal el az osztrák schilling és az arany korona között.

A pénzegység megállapításával az új pénzláb is adva van, mihelyt az utóbbit mai pénzünk aranyértéke alapján szabjuk meg. Azt hiszem, nem kell bővebben indokolnom az utóbbi eljárás helyességét. Az új pénzegység megállapítása nem szolgálhat alkalmul arra, hogy pénzünk értékét akár megjavítsuk, akár megrontsuk és ezáltal az országos értékre szóló pénztartozások tartalmát bármikép is módosítsuk. Az új egység aranyértéke 12,500 papírkoronának arany értékével, az utóbbit a dollár árfolyama alapján számítva, egyenlő.

Áttérve a részletekre, a javaslat törvénytechnikai szerkezetét illetőleg előre kell bocsátanom, hogy az értékre való áttéréssel és az új pénzláb megállapításával járó összes határozatokat egy egységes, a közvetlenül egymással összefüggő rendelkezéseket külön fejezetekben tárgyaló törvényben vélem szabályozandóknak. A tárgy egysége, a gyakorlati használhatóság, egyaránt e mellett a megoldás mellett szól. A teendők, amelyeket a javaslat tervez, nagyrészt időbelileg is összeesnek, ahol pedig, mint az új értékben való általános kötelező számításnál, a törvény hatálybalépte és első alkalmazása között a dolog természete szerint bizonyos időnek el kell telnie, gyakorlati követelmény, hogy az érdekeltek jó eleve ismerjék a törvény rendelkezéseit és az ahhoz való alkalmazkodást előkészíthessék.

A tervezet határozatainak megszerkesztésénél legcélszerűbbnek véltem a koronaérték megállapításáról szóló 1892. évi XVII., valamint a koronaértékben való közkötelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról szóló, 1899. évi XXXVI. törvénycikkek megfelelő és a gyakorlatban bevált határozatait mintául elfogadni. Ezt az utat választottam egyébként azért is, mert minden gyökeres valutaváltoztatás hasonló törvényhozási intézkedéseket kíván meg.

Részletes indokolás

Az I. fejezethez

Az első fejezet az új egységet, az új pénzlábat, a pénzláb szerint veretendő arany értékérméket, az új váltópénz veretését, a vert pénz forgalmát, a jegybank aranybeváltási kötelezettségét, a hatályon kívül helyezett értékrendszerhez tartozó érmék fizetési erejének megszüntetését (demonetizálását) illető határozatokat foglalja magában.

Az 1. §-hoz

Már az általános részben volt szerencsém az új pénzegységről és arról megemlékezni, hogy az új értékrendszerben a valutafém más, mint az arany nem lehet. Úgy az egység, mint annak századrésze számára választott elnevezés történeti alappal bír.

A 2. §-hoz

A pénzverés alapsúlyának megválasztásánál az eddigi, a mértékekre vonatkozó törvényhozásunknak is megfelelő állapotot fenn kell tartanunk.

A 3. §-hoz

A 3. § a pénzlábat állapítja meg, még pedig elsősorban az ötvözött arany alapján. E mellett a pénzláb a finom aranytartalom szerint is meg van határozva. A 9/10-es finomság az aranyérméknél az összes kultúrállamokban, kivéve Angliát és Portugáliát, el van fogadva.

Az új pénzegységnek a külföldi jelentősebb aranyérmékhez való értékarányát a következő számadatok mutatják:

1 pengő = 0.03594 arany fonttal,

1 pengő = 0.1749 arany dollárral,

1 pengő = 0.43512 arany holland forinttal,

1 pengő = 0.90644 arany frankkal,

1 pengő = 0.65203 arany skandináv koronával,

1 pengő = 0.73422 arany birodalmi márkával,

1 pengő = 1.24295 arany osztrák schillinggel,

1 pengő = 0.362576 arany forinttal,

1 pengő = 0.86316 arany koronával,

és megfordítva:

1 arany font = 27.8251 pengővel,

1 arany dollár = 5.7175 pengővel,

1 arany holland forint = 2.29824 pengővel,

1 arany frank = 1.10322 pengővel,

1 arany skandináv korona = 1.53227 pengővel,

1 arany birodalmi márka = 1.361996 pengővel,

1 arany osztrák schilling = 0.804539 pengővel,

1 arany forint = 2.75805 pengővel,

1 arany korona = 1.15854 pengővel

egyenlő.

A 4. §-hoz

A 4. § a veretendő értékérmékről rendelkezik. Az egység húszszorosa és tízszerese, az arany érméknek szokásos darabolása, van tervbe véve.

Az 5. §-hoz

Az érmék külső kiállításánál a koronaérték arany érméinél követett eljárást fogadtuk el a viszonyok által követelt változtatással (5. §).

A 6. §-hoz

E § rendelkezései az 1892. évi XVII. törvénycikk a 7. §-ban foglaltaknak érdemileg teljesen megfelelnek.

A 7. §-hoz

A 8. §-hoz

A koronaérték arany érméinek veretését, minthogy a korona mint országos érték ebbeli jellegét elveszti, az új értékrendszerre való áttérés folytán be kell szüntetni.

A 9. §-hoz

A Magyar Nemzeti Banknak az az alapszabályszerű kötelessége, hogy aranyrudakat budapesti főintézeténél kívánatra bármikor, a törvényes pénzláb szerint, bankjegyekre beváltani tartozik, a pénzláb meghatározásával nyeri igazi jelentőségét és tartalmát. Az aranynak, mint valutafémnek jellegéből következik a szabad aranyveretés és a Jegybank most említett kötelességének a megállapítása.

A 10. §-hoz

A váltópénz veretése és az ezzel összefüggő kérdések iránt rendelkező 10., 11., 12., 13. és 14. §-okhoz a következőket vélem kiemelendőknek:

A váltópénz veretésénél a kibocsátható összmennyiség és a darabolás meghatározásánál a forgalom várható igényeivel kell számolni. Valutapolitikai szempontok követelik, hogy a kibocsátható összmennyiség ne legyen bőven méretezve, hogy ezáltal a fiduciárus pénzforgalom mesterségesen ne növeltessék. A tervezett kontingensek, amelyek szerint ezüst érmékből ötven millió pengő, a nem nemes fémekből vert váltópénzből mindössze 30 millió pengő névértékű verethető, a multból merített tapasztalatok és a szomszédos Ausztria példája szerint inkább szűkre szabottnak mondhatók. A lakosság fejére az ezüst váltópénzből 6.2 pengő, a nem nemes fémből a vertből 3.75 pengőnél valamivel több jutna. A koronaérték váltópénzéből a háború előtt a monarchia két államában, az 5 koronás ezüst érméket nem számítva, mindössze 436 millió korona volt verve. A lakosság egy fejére 8.4 aranykorona esett és pedig az ezüst érmékből 5.77 korona, a nikkel és bronz érmékből 2.63 korona. Ausztriában a schillingérték behozatalakor az ezüst váltópénz kibocsátható legnagyobb mennyiségét fejenként 10 schillinggel, a nem nemes fémből vert váltópénz legnagyobb kontingensét fejenként 5 schillinggel állapították meg.

A darabolás megválasztásánál figyelemmel kell lenni a fizetési forgalom akadálytalan lebonyolítására és arra, hogy oly váltópénzérmék álljanak a közönség rendelkezésére, amelyek a detailárak kisebb árnyalatait is kifejezik és így alkalmasak arra, hogy az átmenetnél a felfelé való kikerekítést a lehetőségig megelőzzék. Úgy vélem, ha az egységen kívül 50, 20, 10, 2 és 1 garasokat fogunk kibocsátani, mindkét követelménynek elég lesz téve. Az 1 garasos értéke 125 papírkorona, oly összeg, mely mai nap a gyakorlati életben önmagában nem szerepel. A váltópénz jellegéből folyik, hogy az csak korlátolt fizetési erővel bírhat. Az a legnagyobb összeg, ameddig az egyes kategóriákhoz tartozó váltópénzérmek az állami és közpénztáraknál, valamint a magánforgalomban elfogadandók, a szokásos mérvben vannak tervezve.

Az ebbe az ügycsoportba tartozó §-ok egyéb rendelkezései közül még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a váltópénz kibocsátása a Jegybanknál lenne összpontosítandó, mint amely a megfelelő kis jegycímleteket egyúttal a forgalomból kivonni tartozik, hogy a váltópénz számára hely legyen. A Jegybank azonkívül jogosítva lenne a nála felgyülemlő váltópénzt az államnak rendelkezésére bocsátani és annak névértékével az államot megterhelni, vagy e névérték megtérítését az államtól követelni, ami a túlkibocsátás megelőzése, tehát pénzpolitikai érdekből ajánlatos elővigyázati intézkedés.

A II. fejezethez

A második fejezetben azok a rendelkezések foglaltatnak, amelyek az új törvényes érték behozatalának természetes és szükségszerű következményei.

A 17. §-hoz

Az időpontot, amelytől kezdődőleg a pengőértékben való számítás általánosan kötelezővé válik, 1927. évi január hó 1-ével vélem megállapítandónak. Ennek az időpontnak a megválasztásánál – eltekintve attól, hogy az, mint a polgári év kezdete, gyakorlati szempontból is a leginkább ajánlatos kezdőpont – abból indultam ki, hogy ebben az időpontban az új értékre szóló vert pénzből és bankjegyekből elegendő mennyiség fog rendelkezésre állani, hogy a forgalom igényei ki legyenek elégíthetők. A Magyar Nemzeti Banktól vett értesülés szerint a jegygyártás előkészítő munkálatai folyamatban vannak és a szükséges új jegymennyiség előállítását a pénzjegynyomda technikai berendezései lehetővé fogják tenni.

A javaslat 17. szakaszának második bekezdésében találkozunk először annak az értékaránynak meghatározásával, amelyet a régi és az új érték között törvényszerűen megállapítani kívánunk és amelyről az indokolás bevezető részében megemlékezni szerencsém volt.

A 18. §-hoz

Az országos érték jellegéből folyik a 18. §-ban tervezett rendelkezés, amely az állami, törvényhatósági és községi bevételek és kiadások megállapítására és a számadásoknak az új értékben való bevezetésére vonatkozik. A vámtarifatörvény a vámdíjaknak és egyes mellékilletékeknek aranykoronákban való fizetését írja elő. Ezen az állapoton nem lenne indokolt változtatni. Annak azonban semmi akadálya nincsen, sőt inkább az állami számvitel egységének követelménye, hogy a határvámbevételekre és kiadásokra vonatkozó számadások, az előirányzat és a zárszámadás, pengő-értékben vezettessék tovább.

A 19. §-hoz

A 19. §-ban előrelátott intézkedések alapgondolata az, hogy az új értékrendszer meghonosítását az, hogy az összes testületek, alapítványok, alapok, vagyontömegek, egyesületek és intézetek, továbbá a kereskedelmi törvény szerint kereskedelmi könyvek vezetésére kötelezett kereskedők könyveiket, számadásaikat és minden egyéb üzleti feljegyzéseiket 1927. január hó 1-től kezdődőleg pengő-értékben tartoznak vezetni, jelentékeny mérvben elő fogja mozdítani. A tervezett rendelkezés némileg túlmegy az 1899. évi XXXVI. tc. 3. §-ában foglalt intézkedésen, amennyiben ott csak a közcélokat szolgáló vagy külön hatósági felügyelet alatt álló testületek, alapok, egyesületek, társaságok, szövetkezetek és intézetek voltak kötelesek számadásaikat a törvényes értékben vezetni. Az új értékrendszer teljes meghonosítása azonban mindenesetre oly közérdek, mely az új értékben való számadás kötelező voltának kiterjesztését teljesen indokolja, annál is inkább, mert amennyiben komoly közgazdasági érdekek egyes vállalatoknál vagy intézményeknél a számadásoknak más értékben való vezetését követelnék meg, a pénzügyminiszter a javaslat szerint kivételeket engedélyezhet.

Nincsen akadálya annak, hogy azok, akik kívánják, az új értékre már az 1927. január hó 1-je előtt önként áttérjenek. A mérlegvalódiság helyreállítására vonatkozó rendelet szerint elkészítendő megnyitó mérlegek e szerint már az új értékben lesznek felállíthatók.

A 20. §-hoz

A 20., 21. és 22. §-ok az 1899. évi XXXVI. tc. 5., 6. és 7. szakaszainak analogiájára vannak tervezve és egyrészt az új érték általános elterjesztése érdekében vannak, másrészt a valutaváltozás természetes következményei.

A III. fejezethez

Az új értéknek a jogviszonyokra való alkalmazását tárgyaló harmadik fejezet első sorban azt a törvényes vélelmet állapítja meg, hogy amennyiben az 1927. évi január hó első napján vagy ezután keletkezett jogügyletekben valamely pénzösszeg a pénzérték megjelölése nélkül van meghatározva, azt pengő-értékben kell meghatározottnak tekinteni, ha csak a jogügyletet létesítő fél vagy felek szándéka a jogügylet létesítésekor más pénzérték meghatározására nem irányult. Eme rendelkezés is az új érték országos jellegének természetszerű következménye és bővebb indokolást nem igényel (23. §). A fejezet többi szakaszaiban tervezett intézkedések azon az alapon épülnek fel, hogy az értékrendszerben beállott változás a fizetési kötelezettségek anyagi tartalmán nem változtathat. Rendezendő volt továbbá a koronára szóló és minden oly más értékre szóló fizetési kötelezettség, mely az 1899. évi XXXVI. tc. értelmében koronában volt teljesíthető. Minden fizetési kötelezettség, amely a fennálló törvényes határozatok szerint koronában volt teljesíthető, 1927. január 1-től kezdve a 17. §-ban megállapított értékarány szerint a pengő-érték fizetési eszközeivel lesz teljesíthető (19. §). Végül rendezendő volt a valóságban aranyban, vagy külföldi arany értékben (belföldi vagy külföldi arany érmékben) teljesítendő fizetési kötelezettségek ügye is. Az utóbbi tekintetben a mai helyzet változatlanul megmarad. Nem szenved változást az aranyban teljesítendő fizetések tárgyában kiadott 1923. február hó 9-én kelt, 950/1923. M. E. rendelet sem, mely az ezen napig keletkezett oly pénztartozások mikénti teljesítését szabályozza, amelyeket valóságban aranyban vagy külföldi aranyértékben kellene teljesíteni. Az 1923. évi február hó 10-e után keletkezett ily pénztartozások, amelyekre tehát az idézett rendelet nem vonatkozik, érintetlenül maradnak s a javaslat csak azt a rendelkezést tervezi, hogy ezeket a tartozásokat – amennyiben valóságos belföldi aranyérmékben kell őket fizetni, – az adós, választása szerint, a pengő-érték aranyérméiben is teljesítheti, természetesen ugyanannyi értékű aranymennyiség szolgáltatása mellett (25. és 26. §-ok).

A 26. §-hoz

A 26. §-ban a nemzetközi szerződések és megállapodások ama rendelkezéseit, amelyek pénztartozások teljesítésének mértékét és módját szabályozzák, érintetlenül hagyjuk. Szintúgy nem érintené a törvény azokat a fennálló jogszabályokat sem, amelyek értelmében koronára szóló pénztartozásokat átértékelve kell teljesíteni. Amint már többször is kijelentettem, valutaváltozás alkalmával a fizetési kötelezettségek anyagi tartalmán nem lehet változtatni.

A 27. §-hoz

A kibocsátandó váltópénz előállítási költsége tetemesen kevesebb, mint annak névértéke. Az államkincstárnak ebből eredő hasznát a jegybankkal szemben fennálló állami tartozás apasztására kellene fordítani. Ezzel az intézkedéssel egy jelentékeny lépéssel közelednénk a végcél, valutánk teljes rendezése felé.

A 28. §-hoz

A 28. § szerint a jegybank fel lenne jogosítva arra, hogy koronaértékre szóló államjegyeket 1927. január hó elseje után is alapszabályai rendelkezéseinek megfelelően, kibocsáthasson és forgalomban tarthasson. A tervezett intézkedést a fizetési forgalom zavartalan fenntartása és az a körülmény is indokolja, hogy technikailag alig lenne lehetséges a ma forgó jegytömeget a mondott határnapig egészen az új értékre szólókkal kicserélni.

* A törvény és indoklása kihirdetve 1925. nov. 21-én.
Forrás: Kluwer: Ezer év törvényei, net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92500035.TV és az indoklás: net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=92500035.TVI

Címkék :

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu