A vásárlóerő-paritásról (Big Mac-index 2. rész)
A Big Mac-index értelmezése után rátérünk a vásárlóerő-paritás (purchasing power parity) fogalmára. Ha két országban megmérjük az azonos vagy hasonló termékek és szolgáltatások árait, akkor kiszámítható az az alternatív átváltási árfolyam, amelyen az árak egyenlővé válnak. Ezt az árfolyamot hívják vásárlóerő-paritásnak, vagy angol rövidítéssel PPP-nek. Ha kellően sok termék és termékcsoport kapcsán megnézzük, hogy mi hol mennyibe kerül, akkor már tudományos megalapozottsággal, statisztikailag is meg lehet mondani, hogy mennyi lenne két ország devizája között a „reális” átváltási árfolyam, amivel átlagosan az árak egyenlővé tehetők. Az OECD például 3000 termék árát vizsgálja a felméréseihez. Az Eurostat, az Európai Bizottság statisztikai hivatala évről évre 37 országból kér be áradatokat több mint 2000 termékre[1] és elemzi azokat, hogy megállapítsa Európa összes országának és a világ vezető gazdasági hatalmainak egymáshoz képesti vásárlóerő-paritását. Ezt a paritást persze nem csak országok, hanem régiók között is lehet mérni, ezért az Unió valamennyi régiójára is rendelkezésre állnak az adatok.
A vizsgált javak ún. kosarakat alkotnak, és a kosarakra külön-külön kiszámíthatók az egyensúlyi árfolyamok. Tehát a Big Mac általánosítható élelmiszerekre, vagy éppen bármilyen fogyasztási cikk kategóriára. Az EuroStat 12 fő kosárkategória mentén vizsgálja a PPP-t és az árszintek arányait. Ez utóbbi, PLI-nek (Price Level Index) hívott arány megmondja, hogy a magyarországi árak az átlagos EU árak hány százalékát érik el, hivatalos euro-árfolyamon számítva. A 12 fő termék- és szolgáltatáscsoportra az arányok és a PPP a következő:
Táblázat: Hivatalos PPP számítások különféle termékkosarakra (forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés)
A táblázatból kiolvasható, hogy az európai átlagárakhoz (2019-ben, még beleszámítva az Egyesült Királyságot is) hazánkban a tejtermékek, sajtok árai vannak legközelebb, tehát azok a relatív legdrágábbak. Érdekes mód a gyümölcsök, zöldségek is nagyon drágák, az átlagár 90%-át kell fizetnünk (lásd a 2019-es Árindex % oszlopot, a narancssárga cellákat). Relatív legolcsóbbak a lakhatási költségek, amelyek árszínvonala az európai átlag felét sem éri el, valamint az átlag felét jelentő egészségügyi kiadások (lásd a zöld cellákat). Az alkoholos italok még mindig nagyon olcsónak számítanak az EU-s átlag 70%-án, sokan ennek tulajdonítják az alkoholisták magas számát hazánkban. Az is látszik a táblázatból, hogy a legtöbb termékkategória esetén a 2003-as átlagárakhoz képest (ugyanazt a 28 európai országot tekintve) jelentősen emelkedtek az áraink. Főleg az élelmiszerárak, amelyek 17 éve az európai átlag 65 százalékát érték el, míg manapság már megközelítik a 86%-ot (1. kosár sora). Egyedül a távközlési költségek olcsóbbodtak észrevehetően (8. kosár sora).
Általában a szolgáltatások nagyon olcsók nálunk (lásd az utolsó sort), az uniós átlag 50%-a, de fontos mutató még a sárgával jelölt tényleges egyéni fogyasztás árszintje, ami az európai átlag 60%-a. A legtöbb életszínvonal mutató ez utóbbi mutatót használja korrekciós tényezőként, ahogy majd látni fogjuk. Ebben a sorban látszik, hogy a jövedelmünket 195,51 forintos euró árfolyamon (360 helyett!) átszámítva euróra lennénk az európai átlaggal azonos életszínvonalon.
Az Eurostat az országok teljesítményének összehasonlítására bevezette azt a mesterséges pénznemet, aminek egysége nem más, mint az összes európai uniós ország euróban kifejezett árainak átlaga. Vásárlóerő-egységnek, azaz PPS-nek (Purchasing Power Standard) nevezték el ezt a pénzt. Egy PPS-ért elméletileg minden országban ugyanannyit lehet venni a termékekből és szolgáltatásokból (természetesen átlagosan), így a PPS-ben kifejezett teljesítmények kiküszöbölik az egyes országok árszínvonalának eltérését. Egy ország PPS árfolyama – alapértelemzésben – az ország GDP-jéhez számított PPP árfolyam. Esetünkben 2019-ben az EU átlagból levezetett 1 PPS (azaz PPS-EU) átváltási árfolyama 206 forint volt (lásd kék cellák), és minden országban az 1 PPS-re számított helyi valutából lehet 1 eurónyi vásárlóerőt fenntartani. Idéntől a PPS-t már csak 27 uniós ország átlagáraiból számítják, az Egyesült Királyságot kivéve az átlagolásból.
Érdekes, hogy az azonos valutájú országokban is milyen jelentősen eltérhetnek az árak. Az eurót használó EU országok közül a legkedvezőbb árak Litvániában vannak, az uniós átlag 64%-át sem érik el, míg a legdrágább ország a több mint dupla olyan drága Luxemburg, ahol az uniós átlag 142%-áig érnek az árak.
PPP mint GDP korrekciós tényező
Mire jó a PPP számítás? A nemzetközi statisztikákban fontos korrekciós tényező a PPP. Azon túl, hogy érdekes összehasonlítani két ország árait, a PPP módszerrel több gazdasági index, például a bruttó hazai termék (GDP) számításának problémáján lehet segíteni. A nemzetközi GDP-összehasonlítás nem veszi ugyanis figyelembe, hogy egyes országokban különböznek az árak. A piaci árfolyam és a PPP-árfolyam közti különbség jelentős eltérést mutathat. Például Magyarország piaci árfolyamon számolt GDP-je 163,5 milliárd amerikai dollár, míg a vásárlóerő-paritáson számolt GDP 337 milliárd dollár, tehát közel duplája (lásd a félkövér cellákat a következő táblázatban).
Év | A bruttó hazai termék (GDP) értéke | ||||||||
millió HUF (folyó áron) | devizaárfolyamon | vásárlóerő-paritáson | devizaárfolyamon | vásárlóerő-paritáson | |||||
EUR árf átlag | millió EUR | PPP EUR (PPS) | millió EUR | USD árf. | millió USD | PPP USD | millió USD | ||
2000 | 13.324.052 | 260,04 | 51.237,7 | 125,59 | 106.091,7 | 282,27 | 47.203,3 | 110,07 | 121.049,2 |
2018 | 43.347.041 | 318,87 | 135.939,5 | 203,2 | 213.355,7 | 270,25 | 160.396,1 | 138,2 | 313.658,5 |
2019 | 47.513.912 | 325,35 | 146.039,4 | 210,4 | 225.808,3 | 290,65 | 163.474,7 | 140,9 | 337.132,5 |
Táblázat: A bruttó hazai termék (GDP) értéke forintban, euróban, dollárban, és vásárlóerő-paritáson (Forrás: KSH 3.1.2. GDP táblázata alapján)
A fenti táblázatban látható GDP számok az inflációt természetesen nem küszöbölik ki. Például a 2000. évi 13,3 ezermilliárd forintos érték 2018-as árakon 27,4 ezermilliárdnak felel meg (az ártörténet.hu pénzértékindex számítása alapján), vagyis a reális GDP növekedés hazánkban 18 év alatt 15,2 ezermilliárd forint, ami a 2000-es értékhez képest 115%-os növekedést, vagyis több, mint duplázódást jelent.
A GDP számokat legtöbbször egy főre vetítve hivatkozzák. Ebből a szempontból ugyanúgy használják a PPP számokat: az Eurostat statisztikája szerint Magyarország egy főre számított bruttó hazai terméke évi átlagos euróárfolyamon 14 950 EUR volt 2019-ben, a PPP hatást figyelembe véve pedig 22 800 PPS-EU. Érdekesség, hogy hivatalos euroárfolyamon Görögország (17500 EUR) és Lettország (15920 EUR) is magasabb GDP-t állít elő fejenként, mint Magyarország, de PPP paritással korrigálva már kevesebbet: a görögök 21000 PPS-EU-t, a lettek 21600 PPS-EU-t.
Másik előnye a PPP számításnak, amikor a devizaárfolyamok durva ingadozáson eshetnek át anélkül, hogy változnának a gazdasági körülmények. Egy rövid távú nemzetközi összehasonlítás hamis eredményre jutna a piaci árfolyam használatával, amit a PPP árfolyamok részben kiküszöbölnek, illetve csillapítanak. További indok a PPP használatára, hogy a szegényebb országok valutáit (köztük a forintét is) rendszerint alulértékelik a piacon gyenge termelékenységük miatt.
Mennyire pontos a Big Mac alapú PPP számítás?
Érdemes összehasonlítani, hogy vajon mennyire pontos a Big Mac-index a vásárlóerő paritásra vonatkozóan. A tudományos statisztikákkal összehasonlítva arra juthatunk, hogy egész jól.
Mivel a hamburger egy fogyasztási tétel, ezért az általános egyéni fogyasztáshoz (AIC) számolt PPP számokhoz hasonlíthatjuk a Big Mac indexet (BMI-t). Az eurózóna 19 országában a Big Mac átlagára 4.08 euró, amivel 1 dollár = 0.71 euró PPP adódik. Szinte majdnem pontosan ugyanezt az értéket számította több ezer tétel alapján az Eurostat is, ami az euró PPP-jét a dollárhoz képest 0.72-ben határozta meg.
2019 PPP (EU-AIC) | 2019 PPP (USD-AIC) | BMI-PPP (USD) | Négyzetes hiba | |
Eurózóna – 19 ország (2015-) | 1,03 | 0,72 | 0,71 | 0,973 |
Csehország | 17,15 | 12,02 | 14,81 | 1,518 |
Dánia | 10,28 | 7,2 | 5,23 | 0,526 |
Horvátország | 4,8 | 3,36 | 3,83 | 1,298 |
Magyarország | 195,51 | 137,01 | 156,79 | 1,310 |
Lengyelország | 2,36 | 1,65 | 1,88 | 1,294 |
Románia | 2,33 | 1,63 | 1,62 | 0,982 |
Svédország | 13,19 | 9,25 | 8,89 | 0,923 |
Egyesült Királyság | 1,05 | 0,73 | 0,573 | 0,612 |
Norvégia | 15, | 10,51 | 7,32 | 0,484 |
Svájc | 1,83 | 1,28 | 1,13 | 0,778 |
Törökország | 2,44 | 1,71 | 2,44 | 2,036 |
USA | 1,43 | 1 | 1 | |
Japán | 143,63 | 100,65 | 67,94 | 0,456 |
1,0073 |
Táblázat: Az Eurostat és a Big Mac PPP számításainak összehasonlítása
Ugyancsak meglepően pontos a BMI alapú PPP számítás, ha az Eurostat által követett további 12 országot is figyelembe vesszük, beleértve Norvégiát, Svájcot, Törökországot és Japánt. Noha az egyes országokban egyenként nézve nem pontos a BMI, de az összes vizsgált országra nézve a négyzetes hibaátlag nem éri el az 1%-ot, azaz gyakorlatilag megegyezik a hamburger alapú és a hivatalos számítás. Elképesztő! Ugyanez a számítás 1995-ben 29% hibát eredményez, tehát azért általánosan nem jelenthető ki, hogy a BMI mindig pontos. A magyar Big Mac ára sem jelent megbízható, azaz hivatkozható vásárlóerő-paritást, mert az elmúlt 25 évben átlagosan 43%-kal becsülte túl a hamburger-index a hivatalos PPP-t. (Lásd a részletes BMI számokat itt.)
Maradhatunk tehát annál a sommás megállapításnál, hogy a Big Mac-index egy jópofa, gyorsan átlátható és szemléletes érzékeltetése a vásárlóerő-paritásnak, de ha tudományos igényű összehasonlításokról van szó, akkor használjuk inkább az Eurostat statisztikáit.
[1] Comparative price levels of consumer goods and services, 2020 June, Statistics Explained, Eurostat