Az I. világháború hatása a pénzügyeinkre

A világháború jelentősen hatott Magyarország és az egész Monarchia gazdaságára, az árak emelkedtek, az életszínvonal csökkent, ugyanakkor a korona pénzrendszer – értékvesztéssel ugyan, de – átvészelte a harcokat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos pénzneme 1892-től az aranykorona lett. A kezdetben sánta valutának csúfolt pénzünk (induláskor ugyanis arany helyett nagyrészt csak ezüstfedezet állt a forgalomban lévő osztrák-értékű forint bankjegyek fedezeteként) a 20. század elejére egy stabil, a gyakorlatban és a nemzetközi elszámolásokban aranyvalutaként számon tartott pénz lett. A törvény szerint az Osztrák-Magyar Bank (OMB) részvénytársaság szabadalma (privilégiuma) és felelőssége volt papírpénzt biztosítani a birodalom számára, és 1900-tól kezdve megfelelő fedezet mellett bocsátották ki a bankjegyeket 10 és 1000 korona névértékek között. Ezeket a nép később „kék” pénznek hívta. Kisebb tételek esetén a bankjegyeket a bankok aranypénzre is beváltották a nagyközönség számára. Mindez a világháború kitöréséig igaz volt, amikor 1914 július második felében, a háború kirobbanásától félve, a tömegek hirtelen aranyba kezdték menekíteni a megtakarításaikat. Augusztustól azután hivatalosan is betiltották a pénztárak számára az aranykorona kifizetéseket, és az aranyvaluta státusz egyszer s mindenkorra megszűnt.

2 fillér 1917Vas 2 filléres 1917

A háború során szinte folyamatosan váltópénzhiánytól szenvedett a birodalom. Már az 1914 júliusi mozgósításkor vásárlási láz tört ki a lakosság körében, és hirtelen eltűntek a nemesfémek a fiókokban. Az arany után az ezüstpénzek, majd a nikkel és rézpénzek is kikerültek a forgalomból, és vaspénzekkel (20, 10 és 2 filléresek) próbálták a lakossági igényeket kielégíteni. Popovics Sándor bankkormányzó visszaemlékezései szerint, amikor az OMB a saját érckészletéből próbálta meg ezüst koronásokkal és régi ezüst egyforintosokkal mérsékelni a hiányt, a lakosság szó szerint rávetette magát azokra és a rendőrségnek kellett közbeavatkozni. A későbbi években sem javult a helyzet két ok miatt sem: egyrészt a legtöbb fémet a hadsereg céljaira lefoglalták, másrészt a hadsereg is megjelent hatalmas aprópénz igénylőként.

1918-ig ugyan új 1, 2 és 10 koronás kiscímletű bankjegyeket bocsátott ki a meglévők mellé az OMB, de sokszor a katonák zsoldját sem tudták kifizetni, mint ahogy a nagyobb ipari kerületekben a munkabérek kifizetésénél is gondok jelentkeztek.  Teljes kapacitással ontották a bankjegyeket: birodalmi szinten tízszeresére növekedett a bankjegymennyiség a háború végére 1914-hez képest. Ennek ellenére sok városban – önhatalmúlag – szükségpénz-kibocsátásokra kellett sort keríteni. Az OMB ebben a szabadalmának megsértését látta, de – a pénzforgalom nehézségeit látva – az eljárásoktól eltekintett.

Háború alatt kibocsátott 1, 2 és 10 koronások

Mindeközben az árak is jelentősen emelkedtek. Erős infláció alakult ki, viszont ennek mértéke még kézben tartott szinten maradt, „mindössze” hétszeresére növekedtek az árak. Az első hónapok után bevezették a legfontosabb közszükségleti cikkekre a hatósági árakat illetve az ármaximalizálást, majd 1915 nyarától fokozatosan a lakossági fogyasztást is korlátozták a jegyrendszer bevezetésével. Mindezek az intézkedések nem tudták megállítani az inflációt, ráadásul a feketepiacon megjelenő termények a hatóságinál jóval magasabb áron is gazdára találtak. A munkások életkörülményei nem romlottak látványosak, persze csak azoké, akiknek volt munkájuk és nem sérültek le a háborúban. A tisztviselők megélhetése eközben jelentősen romlott, a fizetésük felét eltűntette az infláció.

A pénzünk külső értéke is megtépázódott, de meglepő módon sokkal szerényebben: a háború előtti 105-ről 1918 október végére 44,25 svájci frankra esett 100 (arany)korona árfolyama. Sőt, a remény negyedévében, 1917 végén-1918 elején, amikor úgy tűnt, hogy a központi hatalmak megnyerik a háborút, hatalmas erősödésnek indult a korona.

Dátum1914. júl. 31.1914. dec.1915. dec.1916. dec.1917. dec.1918. dec.
Magyar bankjegyforgalom (millió Korona), becsült értékek az év végén (1)4669001170165125785040
Magyar bankjegyforgalom index11.932.53.55.510.8
100 korona zürichi jegyzése svájci frankban (deviza közép), havi átlag (2)103.92916753.3752.530.5
Korona külső értékvesztése (Aranykorona-papírkorona arány), havi átlag (3)11.141.4822.213.41
Korona belső értékvesztése (létfenntartási költségek), havi átlag (4)11.271.92.744.667.68
Belső és külső értékvesztés aránya11.111.281.372.112.25
Vasipari munkás (kovács) heti bére, K-ban (4)49.0258.7179.80122.55156.75239.20
Vasipari munkás (kovács) reálbére, a belső értékvesztéshez10.940.860.910.690.64
Tisztviselő (ipari és közl.) havi bére, K-ban (4)283.32283.32315.82357.47633945
Tisztviselő reálbére10.790.590.460.480.43

A táblázatból kiolvasható, hogy kezdetben a bankóprés beindítása, azaz a háború állami finanszírozása gerjesztette az inflációt. A korona svájci jegyzése és az ehhez kapcsolható aranykorona érték alig emelkedett, és a háború végére is kevesebb, mint felével csökkent a korona külső értéke a belsőhöz képest. Az utóbbi, vagyis a fogyasztói árak és a létfenntartási költségek növekedése tekinthető leginkább a mai értelemben vett inflációnak, vagyis az árak négy és fél év alatt közel 8-szorosára nőttek. A munkások a bérük reálértékének legalább a harmadát elvesztették, de ez közel sem volt olyan drasztikus, mint a tisztviselő rétegé: ők már a háború első két évében elvesztették reáljövedelmük több, mint a felét.

Összefoglalóan, a világháború jelentősen hatott Magyarország és az egész Monarchia gazdaságára, az árak emelkedtek, az életszínvonal csökkent, ugyanakkor a korona pénzrendszer – értékvesztéssel ugyan, de – átvészelte a harcokat.

Felhasznált irodalmak:

  • (1) Jankovich Béla: A papírpénz inflációja és értéke az utolsó évtized tapasztalatai nyomán. Közgazdasági Szemle, 1925. p.114.
  • (2) Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve, XIII. évf. 1921-1924, p.402.
  • (3) Statisztikai Szemle, KSH, 1926. 12. szám, p.752.
  • (4) Az árak alakulása a háború idején. (Gál Benő) Statisztikai Gyűjtemények I., Schimkó Gyula bizománya, Budapest, é.n. (kb. 1920)
Címkék :

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?