Önálló pénzrendszerünk első bukdácsolásai: Károlyi kiútkeresése

1918 novemberében végre teljesülhetett Kossuth nagy álma, az önálló, független magyar pénzügy megteremtése. 70 évet kellett várnunk erre.

Kép: az első magyar tervezésű korona bankjegy. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Az őszirózsás forradalom miniszterelnöke és későbbi köztársasági elnök, Károlyi Mihály, azonnal látta, hogy komoly pénzügyi gondok vannak az országban, és nincs elég pénz a gazdaságban. Egyik legelső feladatának látta a bankjegyhiány megoldását, mert már a november 2-i újságokban megjelent a Nemzeti Tanács határozata, miszerint 5, 25 és 200 koronás bankjegyeket fognak nyomatni. Noha az Osztrák-Magyar Monarchia, mint birodalom október 28-án felbomlott annak következtében, hogy a nemzetiségek (csehek, horvátok, stb.) deklarálták elszakadásukat és kikiáltották független államaikat, bankjegyet változatlanul csak az Osztrák-Magyar Banknak (OMB) volt joga kibocsátani. A Károlyi-kormány alapvetően egyetértett, hogy az OMB működését a privilégiumának lejártáig, 1919 év végéig fenn kell tartani, már csak azért is, hogy időt nyerjenek egy új nemzeti jegybank alapításáig. A Károlyi-korszak még öt hónapig sem tartott, de időszaka alatt számos újdonság történt a pénzkiadásban.

20 koronás II. kiadás

A világháború végén – az infláció miatt – kellett a bankjegyutánpótlás. Mivel nem volt idő és kapacitás új bankjegyet tervezni, az 1913. január 2-i keltezésű 20 koronás kliséjét újrahasznosította az OMB. Csaknem változatlan kivitelben, kisebb színeltérésekkel, de „II. Kiadás” (és „II. Auflage”) felirattal hozták forgalomba ezeket a Monarchia felbomlásának napján, október 28-án. A két kiadás, 1913 és 1918. októbere között több, mint 6-szorosára nőttek az árak Budapesten, ennyivel csökkent a bankjegy vásárlóértéke.

Forrás: Danyi Pál saját példánya

Első „magyar” koronajegyek

Kupa Mihály a Magyar Egyetemes Pénzjegytár könyvében (II. kötet, p.43) az első magyar korona pénzjegynek az OMB Budapesti Főintézete által kiadott látra szóló kamatmentes pénztárjegyeket tekinti, amelyek 1000, 5000, és 10000 korona névértékben 1918. október 30-i bélyegzővel kerültek forgalomba. Noha a pénztárjegyek nem tekinthetők lakossági pénzjegynek, de 1918-ban az OMB pénztárjegyeket – a bankjegyhiányt mérsékelendő – törvényes fizetési eszköznek nyilvánították az OMB utalványaihoz, csekkjeihez és egyes kötvényeihez hasonlóan. (id. Kupa I., p.165)

Forrás: id. Kupa II. p.163

A 25 és 200 koronás fehérpénzek

Az OMB október 30-tól kezdődően, de október 27-i keltezéssel (elvileg még a Monarchia felbomlását megelőző dátummal) új 25 és 200 koronás bankjegyeket bocsátott ki a birodalom-szerte tapasztalt bankjegyhiány enyhítésére. A kutyafuttában megtervezett és nyomtatott bankjegyeket átmeneti pénzeknek szánta a bank, ezért stílusában, méretében is eltért az eddigi gondos művészi tervezésektől, és ráadásul a pénzek hátoldala üres maradt (ill. egyes sorozatok hullámos rasztervonalazással készültek). Az egyoldalúság miatt a lakosság csak „fehér” pénznek hívta ezeket, és kezdettől fogva bizalmatlan volt velük szemben.

Károlyi a független Magyarország újraindításához 4,5 milliárd korona kölcsönt igényelt az OMB-től. Ennek részeként azonnal rendeltek az új pénzből, de közben az osztrák bankjegyszállítmányt, mintegy 22 millió koronát (Láng, 819) Bécsben feltartóztatták.

Károlyiék ekkor párhuzamos forgatókönyveket dolgoztak ki, két vasat is tartottak a tűzben. Egyrészt a kormány bankjegy-nyomóköveket követelt a bécsi OMB-től, hogy Budapesten is készíthessék a jegybanki szerződés szerinti kölcsönnek megfelelő bankjegymennyiséget. (Ráadásul a készpénz szállítása nagy tételben kockázatos lett volna a felfegyverzett katonai alakulatok miatt.) A nyomókövek megérkeztek, és november 7-től – a Magyar Földrajzi Intézetben berendezett nyomdában – elkezdték a 200 koronás fehérpénz nyomását, ami lakossági forgalmazásba csak 1919. január 5-től került. (A 200 koronások megannyi változatáról lásd cikkünket itt.) 1918. november 7. és 1919. február 8. között összesen 1 765 280 000 korona értékű, 8 826 400 darab 200 koronás bankjegyet készítettek itt. (id. Kupa I., p. 63.)

Forrás: papirpenz.hu/reszletek/43

Károlyi kormánya az OMB kölcsön többi részét 20 koronás és 10 000 koronás (lásd lejjebb) bankjegyekben kapta meg.

 

A 200 koronás Muster (Minta) – lásd a címképet

Ezzel párhuzamosan azonnal nekiláttak az első önálló magyar bankjegy megtervezésének: Falus Elek grafikust bízták meg az 1919. november 3-i keltezésű 200 koronás megrajzolásával. Az OMB budapesti kormányzójának (Beck Lajos) utasítására közel 450 ezer darabot nyomtattak a bankjegyből az Athenaeum Nyomdában, de a köztársaság kikiáltására időzített, november 16-i tényleges forgalomba hozatala előtt már megérkezett az OMB bécsi főintézetének tiltakozása a szabadalom megsértése miatt. A nemzetközi konfliktust végül nem merték felvállalni, a készletet megsemmisítették, és mindössze 20 példányt hagytak meg MUSTER perforációval ellátva, az A 0006 sorozat 01031-01050 sorszámú példányait. (Több forrás azt írja, hogy a bankjegy egy órán keresztül forgalomban volt, de lakossági forgalomba mindenesetre nem került. Érdekes módon a fotókon nyilvánosan közzétett példányok (a 01031 és 01041 sorszámúak) hajtogatottak.

 

5 koronás próbanyomat

A még kiadni tervezett 5 és 25 koronás végül nem készült itthon. Az új 5 koronást az OMB elkészítette ugyan Bécsben 1918. október 1-i keltezéssel, de végül csak próbanyomatok készültek. Mindössze három példányt ismernek a numizmatikusok, közülük az egyik a cseh Filip 1938-as hivatkozása (Kodnar-Künster, p.138) (lásd az alábbi képen):

Forrás: papirpenz.hu/reszletek/444

 

A legnagyobb címletű és értékű kékpénz

Az OMB, válaszolva a felmerült igényekre, kiadott egy régi tervezésű, azaz kékpénznek számító új 10 000 koronás bankjegyet. Budapesten december 19-től kezdődően hozták forgalomba. Mintáját tekintve a régi 1902-es kiadású ezer koronást „porolták le” annak grafikáját szinte teljesen átörökítve, csak az ezer feliratot kellett 10 ezerre módosítani. A bankjegy hatalmas volt, csakúgy, mint az elődje, (192 mm x 128 mm), de a színét kékről barnás-lilára változtatták. Kiadásakor – mai értékben – legalább 2-2,5 millió forintnak megfelelő vásárlóerővel bírt. A független Magyarországon ez volt a legnagyobb vásárlóerővel bíró, lakossági forgalomba hozott bankjegy. (Lásd külön cikkünket itt.) 1920-ban kiadták ennek a bankjegynek azt az osztrák változatát is (immár honosított Deutschösterreich bélyegzéssel), amelynek mindkét oldalán ugyanaz a német nyomat látható.

Forrás: Danyi Pál saját példánya

Forgalmi érmék és a körmöcbányai verde

A háború utolsó évében vas 2, 10 és 20 filléreseket vertek. Ezeken kívül IV. Károly képével néhány példány 20 koronás aranypénz is készült K.B. verdejellel, Ferencz József aranypénzeivel megegyező stílusban. 1918 novemberének közepén a cseh csapatok elfoglalták Körmöcbányát, ahol a pénzverő gépeit nov. 25-én kezdték leszerelni, de a pénzverés nov. 30-ig zajlott. A gépeket Budapestre szállították a csepeli Weiss Manfréd Lőfegyver- és Tölténygyárba, de csak később állították munkába (Leányfalusi-Nagy, p.9)

 

Felhasznált irodalom:

Kodnar, J. – Künstner N. Katalog der österreichischen Banknoten ab 1759, 2. Auflage, 2010

Id. Dr. Kupa Mihály: Corpus Notarum Pecuniariarum Hungariae (Magyar Egyetemes Pénzjegytár) I-II. kötetek, Budapest, 1993

Leányfalusi Károly-Nagy Ádám: A korona-fillér pénzrendszer. MÉE, Budapest, 2006.

Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája. Századok, 94. évf. 5-6. sz. (1960), pp. 812-834

 

Címkék :

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?