50 éve rogyott meg a stabil szocialista árrendszer

1973. január 8-ától jelentősen megemelkedtek a tej és tejtermékek árai. A zacskós tej például 3,60-ról 5 Ft-ra drágult, a tejboltokban népszerű „kannás” tej (azaz a vásárló saját kannájába mérték bele a tejet) literje pedig 50%-kal, 3 forintról 4 forint 50 fillérre emelkedett. (Kezdőkép forrása: Retró Magyarország, Facebook)

Ennek az áremelkedésnek történelmi jelentősége lett. Véget ért ugyanis a stabil árak több, mint 20 éven keresztül tartó korszaka. A kommunista párt előszeretettel hangoztatta, hogy a szocialista rendszerben az árak stabilak, nem úgy, mint a  hanyatló „nyugaton”. Valóban, a közszükségleti cikkek árai az 1950-es évek elejétől gyakorlatilag nem emelkedtek, még az 1956-os forradalom sem térítette el az árakat. Ennek a látszólagos stabilitásnak azonban nagy ára volt, amit az állam csak egyre nagyobb dotációval tudott fenntartani. Végül 1972-ben úgy döntöttek, hogy nincs mese, át kell hárítani a költségek emelkedését a lakosságra.

A már karácsony előtt beharangozott áremelkedés nem okozott komolyabb társadalmi zendülést a lakosság körében, de természetesen mindenki erről beszélt, a „felzúdulás” szó jól leírja a korabeli hangulatot. Személyes emlék, megírta akkor a Dunántúli Napló, hogy valaki még az áremelkedés előtt vett 50 liter tejet. Amikor megkérdezték tőle, hogy mire kell ennyi, azt válaszolta: „utoljára még szeretnék tejben-vajban fürödni”…

Ez az áremelkedés még nem az 1973-as olajválság kapcsán egekbe szökő energiaár-emelkedés hatása volt, az csak 1974-75-ben „gyűrűzött be” a szocialista országokba. A kenyér árát is még minden áron próbálták 3 forint 60 filléren tartani (lásd az erről szóló cikkünket itt), annak emelésére csak majd 1979 nyarán került sor.

Forrás: Népszava, 1973. január 7. (Arcanum ADT)