Létfenntartási indexek 1945-46-ban

Az első világháború utántól egészen az 1950-es évekig a pénz értékcsökkenését egyrészt a nagykereskedelmi árindexszel, másrészt az ún. létfenntartási indexszel mérték. Ez utóbbi felel meg leginkább a mai fogyasztó árindexek rendszerének. A 2. világháború után a KSH által számított létfenntartási indexek egy budapesti négytagú, közepes testi munkát végző munkáscsalád költségeinek alakulását mérték. Az élelmezési költségeknél 63 ezer kalória szükségletet feltételeztek havonta egy felnőttre, aminek 18%-a fehérje, ugyanennyi zsír, és 64% szénhidrát. A létfenntartási indexszámokat 1945 tavaszától havonta egyszer, majd nyarától havonta kétszer tette közzé, 1945. október 15-től kezdődően pedig hetente egyszer, szerdánként. A megállapított indexálást két referenciadátumhoz is kiszámították, a 2. világháború kitörése előtti, 1939. aug. 26-i árakhoz, valamint az 1945. július 15-i költségekhez képest.

A táblázatban látható két számsor közül az első a lakbér költségeket is figyelembe veszi. Eszerint 1945. augusztus 12-én már százszor annyi pengő kellett a munkáscsalád eltartásához, mint a háború előtt, beleértve a lakhatási költségeket. A jobboldali számsor a lakhatási költségek nélküli áremelkedés mértékét mutatja, 1945. július 15=100 kiindulási alapon. Egy hónap után az index már 155,9-et mutat, azaz 56%-os inflációról beszélhetünk.

Mivel a létfenntartási indexszámokat legsűrűbben is csak hetente határozták meg, a közbülső napokra exponenciális interpolációval számítottam ki az aktuális napra az indexek mértékét. Ugyancsak újítás, hogy 1946. július 11-étől az adópengőben mért költségek alakulását vettem figyelembe, ezért az infláció üteme jóval alacsonyabb július második felében, mint az adópengő-indexszel szorzott, akkor már nem létező pengőben számított mesterséges árak emelkedése, ahogy az a KSH eredeti adatsorában található (pl. ld. Magyar Statisztikai Évkönyv 1943-46, 165. old.).