A Big Mac-index és mennyire élünk jól (1. rész)

Gondolatok az árfolyamokról, a vásárlóerőről és az életszínvonalról. Sokakat foglalkoztat, hogy vajon mennyivel élünk rosszabbul, mint az áhított nyugati országok. Az „ott sincs kolbászból a kerítés” szólást inkább csak a saját megnyugtatásunkra idézgetjük? A kérdéskör tudományos megközelítése a vásárlóerő-paritás, aminek a hétköznapi, könnyen érthető változata a Big Mac index. Háromrészes sorozatunk első részében lássuk, hogyan is kell érteni ezt a fogalmat.

A műszaki cikkek ára hazánkban és Nyugat-Európában nagyjából azonos, ha az áfától eltekintünk, és a hivatalos átváltási árfolyamon számoljuk át az árakat. Egy tévé, ami Ausztriában nettó ezer euróba kerül, nálunk nettó 360 ezer forintba kóstál, hiszen a kereskedők a hivatalos MNB középárfolyamból kiindulva számítják a devizaárfolyamokat. Ugyanez nem mondható el viszont a szolgáltatások zöméről, például a McDonald’s gyorsétterem árairól sem: a népszerű emeletes Big Mac szendvics átlagára nálunk mostanában 900 forint, Svájcban viszont 6,91 frank, ami hivatalos átváltással (2020. november elején) meghaladja a 2370 forintot, azaz több, mint két és félszeresébe kerül ott, mint itthon. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy „jó, de a fizetések között is van ekkora szorzó, tehát nem kell félteni a svájciakat, hogy ilyen áron ne tudnák megengedni maguknak a hamburgereket”. Vagyis az árak összehasonlítása az egyes országokban nem sokat mond, ha nem viszonyítjuk a bérekhez, a vásárlóerőhöz. Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy milyen árfolyamon számítjuk a különböző valutákat. Az euró csúcsokat dönget a forinttal szemben, a 370 forintos árfolyam igencsak megdrágítja az importot és a magyarok külföldi költéseit. Az is izgalmas kérdés tehát, hogy beszélhetünk-e reális árfolyamokról, és mennyire tudjuk befolyásolni az árfolyamokat. Vizsgáljuk először csak az árakat.

A Big Mac-index

A Big Mac árak nemzetközi összehasonlítását az angol Economist gazdasági hetilap kezdte el 1986-ban annak szemléltetésére, hogy vajon a devizapiaci árfolyamok mennyire reálisak, mennyire tükrözik azt a globális tendenciát, hogy azonos termékekért azonos árat fizessenek az emberek a különböző országokban.

Big Mac-index 2020-ban (kerekített értékekkel)

A Big Mac-index egyszerre egy árfolyam és egy arány. Azt az alternatív dollár-árfolyamot mutatja, amelyen a két ország árai azonosak lennének. Jelenleg ez 157.62 forintos árfolyamot jelent. Másrészt annak az aránya, hogy hivatalos devizaárfolyamon átszámítva a szendvics árát egy országban dollárra, az hányad része az USA-beli árnak. Jelenleg ez az arány 1,94. Az Economist indexe egyetlen terméknek, a McDonald’s különböző országokban egységes módon készülő hamburgerének árát hasonlítja össze, és így állapítja meg, hogy az egyes valuták alul- vagy felülértékeltek. A helyi költségek, adók különbözősége ellenére is a Big Mac-index meglehetősen jól ítéli meg a valuták helyzetét.

Magyarországon 1988. április 29-én nyílt meg az első McDonald’s. Összehasonlítva az 1988-as, 2008-as és a 2020-as indexeket, érdekes megfigyelést tehetünk:

1988-ban, még a szocialista ártervezéshez igazodva, a Big Mac árát az amerikaihoz képest nagyon olcsón, mégis, a hazai hasonló termékekhez képest drágán árazták, 43 forintért. Akkoriban egy hasonló „tudású” hamburger az utcai árusoknál 20 forintba került, és egy éttermi ebéd árával vetekedett a „mekis” Big Mac. Köszönhető ez annak, hogy a dollár árfolyamát, részben a szocialista árfolyam-politikának, részben az exportösztönzésnek, harmadrészt a nagy keresletnek köszönhetően igen magasan állapították meg. A Big Mac-index logikáját követve 1988-ban 47,58 forint helyett 18 forintban kellett volna meghatározni az amerikai valuta átváltási kurzusát, hogy az amerikai árakkal egy szinten (azaz paritásban) legyen. Húsz évvel később, 2008 nyarán átestünk a ló túlsó oldalára, és jelentősen megdrágult a „meki”. A forint 20%-kal felülértékelt lett a hamburger áregyensúlyához viszonyítva, bár ez annak is köszönhető, hogy a dollár mélypontra gyengült szinte az egész világhoz képest. Mindenestre, aki ekkor Amerikában járt, az olcsóbban ehette ott a Big Mac-et, mint idehaza. Az idei évre ismét visszarendeződött a „szokásos” arány: a dollár megerősödött, a szendvicsárak jelentősen nőttek USA-ban, aminek következtében a forint jelentősen alulértékeltté vált, csaknem 50%-kal. Az elmúlt két évtized magyar indexének idősoros változásait az Economist infografikája jól érzékelteti (ábra alsó része). Az ábra felső részén látható, hogy jelenleg – három országot kivéve – a világ minden devizája alulértékelt a dollárhoz képest, és a svájci frank (kék pötty a jobb szélen) a leginkább felülértékelt, 20,9%-kal.

Egyéb indexek az árfolyamok összehasonlítására

Sokakban felmerülhet, hogy vajon van-e más olyan termék, ami hasonlóan jól használható devizák arányosítására. A válasz az, hogy természetesen van. Ilyen lehet mindjárt a Coca Cola, ami szintén jelen van a világ szinte minden országában. Ha a hamburgerhez hasonlóan összehasonlítjuk a nemzetközi árakat, akkor persze azt tapasztaljuk, hogy a kólára más arányok érvényesülnek.

Forrás: https://learn.robinhood.com/articles/7zujPxSG6V3QxlONIy2MrU/what-is-purchasing-power-parity-ppp/

Mivel Afrikában kevés országban nyitott éttermet a McDonald’s, ezért ott a KFC árakat hasonlítják össze, és eszerint beszélnek KFC-indexről. Az Economist az egyik évben a Starbucks Latte kávéjának legkisebb méretét (Tall) hasonlította össze. A hatvan országban jelenlévő IKEA szintén jó jelölt egy használható indexre, és 2009-ben az évtizedek óta változatlanul gyártott Billy könyvespolcot választották az összehasonlítás alapjául. Mindezen példák persze inkább csak jópofa illusztrációk, és mind azt erősítik, hogy minden termékhez tulajdonképp más az az ideális árfolyam-index, amivel az árak egyensúlyba hozhatók.

Az összemérhető termékek száma korlátlan. Kíváncsiak voltunk arra, hogy néhány tipikus hétköznapi termék esetén mennyire szórnak az egyensúlyi árfolyamok. Azt a meglepő megállapítást tehetjük, hogy nagyon. Az amerikai és magyar bruttó fogyasztói árakat összemérve az látható, hogy a lakásárak relatív nagyon olcsók hazánkban, ahogy jelenleg a Big Mac is az. Az élelmiszerek valamivel drágábbak Amerikában, de az iPhone valamivel olcsóbb ott. Az széles körben ismert, hogy tengerentúlon jelentősen olcsóbbak az autók, köztük a Tesla, és a benzin is. Meglepetésként a kutatásunk legextrémebb terméke a farmernadrág lett: több, mint kétszer olyan drága nálunk egy Levi’s 501-es, mint az USA-ban, pedig ezt sok minden nem indokolja: 678 forintos dollárárfolyam mellett lenne a termék ára azonos a két országban.

Alternatív dollár-árfolyamok, amelyeken az egyes termékek azonos árúak lennének
USA-ban és Magyarországon (A szerző árgyűjtése és ábrája, 2020. szeptember)

 

Folytatása következik.

Felhasznált forrás:

https://www.economist.com/news/2020/07/15/the-big-mac-index

Címkék :

Kapcsolódó cikkek

Ez a hozzászólás egy megjegyzést tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?