10 koronás bankjegy kibocsátása 1899-1901

1899. évi XXXIV. törvénycikk az Osztrák-magyar bank által kibocsátandó tiz-koronás bankjegyekről

  1. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával a következő egyezményt megköthesse:

I. CZIKK

A két kormány az Osztrák-magyar bankot a vele kötendő egyezményekkel kötelezni fogja arra, hogy a módositott alapszabályainak 82. és 111. czikkei értelmében kibocsátható bankjegyeken kivül a jelen egyezményben foglalt rendelkezések szerint tiz koronára szóló bankjegyeket is bocsásson ki.

Ezeket a bankjegyeket az Osztrák-magyar bank az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló törvény alapján kötött egyezmény V. czikke értelmében a fölmondott a. é. [azaz ausztriai avagy osztrák értékű, szerk.] öt-forintos és ötven-forintos államjegyek helyébe tartozik forgalomba bocsátani.

II. CZIKK

E kötelezettség alól az Osztrák-magyar bank a két kormánynak a két törvényhozás jóváhagyásával kötött egyezménye alapján a jelen egyezmény III. czikkének 7. pontjában foglalt határozmányok megtartása mellett bármikor teljesen vagy részben felmenthető.

III. CZIKK

A tiz-koronás bankjegyek kibocsátása, a mennyiben e tekintetben a jelen egyezmény külön nem rendelkezik, a bank alapszabályaiban foglalt rendelkezések szerint történik.

A tiz-koronás bankjegyek kibocsátásáról szóló külön rendelkezések a következők:

  1. A m. kir. pénzügyminister és a csász. kir. pénzügyminister a jelen egyezmény megkötése után az Osztrák-magyar bank illető főintézeténél együtt 160 millió koronát, az az 80 millió a. é. forintot fizetnek le a koronaérték arany érméiben.

Ebből az összegből a m. kir. pénzügyminister 48 millió koronát, azaz 24 millió a. é. forintot, a csász, kir. pénzügyminister 112 millió koronát, azaz 56 millió forintot fog lefizetni.

  1. A lefizetett arany értékérmék az Osztrák-magyar bank által kibocsátandó tiz-koronás bankjegyek külön fedezetét képezik és a magyar kir. pénzügyministerium, valamint a csász. kir. pénzügyministerium azokat csak a két kormánynak a jelen egyezmény II. czikke értelmében kötött ujabb egyezménye alapján és a jelen egyezmény 7. pontjában megállapitott kötelezettségek teljesitése mellett vonhatják vissza.
  2. A kibocsátott tiz-koronás bankjegyek összege, a 6. pontban előrelátott eset kivételével, nem haladhatja tul a két pénzügyministerium által lefizetett arany értékérmék összegét, vagyis 160 millió koronát, az az 80 millió a. é. forintot.

Az Osztrák-magyar bank a tiz-koronás bankjegyek kibocsátását csak akkor kezdheti meg, ha a két pénzügyministerium az 1. pontban megjelölt lefizetéseket egész összegökben teljesitette és az a. é. öt-forintos és ötven-forintos államjegyek fölmondására és beváltására vonatkozó rendelet már ki lett bocsátva.

  1. A lefizetett arany értékérmék az Osztrák-magyar bank érczkészletéhez számittatnak, de csak a tiz-koronás bankjegyek fedezetére fordithatók a nélkül, hogy a bank jogositva lenne ezeknek a lefizetéseknek érczkészletébe való beszámitása által a megengedett jegyforgalom összegét a bank módositott alapszabályainak 84. czikke értelmében fölemelni.

A bank azonban jogositva van, a pénztáraiban meglevő tiz-koronás bankjegyeket a bankjegyforgalom érczbeli és bankszerü fedezetének (módositott alapszabályok 84. czikke), valamint a bank által a 84. czikk szerint esetleg fizetendő adónak megállapitásánál a forgalomban levő bankjegyek teljes összegéből levonni. E jogositvány nem terjedhet ki a 3. pontban meghatározott contingens ama részére, a mely egyáltalában még az 5-ik pont szerint forgalomba nem hozott.

Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 104. czikke szerint közzéteendő heti kimutatásokban e rendelkezés megtartása számszerüen külön kimutatandó.

  1. Az Osztrák-magyar bank a monarchia két államának közös költségén beváltandó a. é. öt-forintos és ötven-forintos államjegyek 112 millió a. é. forintot tevő maradványának beváltását, ez államjegyek felmondása után, a tiz-koronás bankjegyek, valamint a két pénzügyministerium által a neki átszolgáltatandó 64 millió korona, vagyis 32 millió a. é. forint ezüst öt-koronás kiadása ellenében, egyetértőleg megállapitandó pénztárainál teljesiteni fogja.

A forgalomba hozott tiz-koronás bankjegyek és ezüst öt-koronások összegének lehetőleg mindig meg kell felelni annak az összegnek, a melyben felmondott államjegyek bevonatnak.

Az Osztrák-magyar bank a beváltási müvelet végrehajtásáról a m. kir. pénzügyministeriumnak és a csász. kir. pénzügyministeriumnak, nemkülönben a cs. és kir. közös pénzügyministeriumnak havonként számol; a müvelet teljes befejezése, azaz a felmondott államjegyek utolsó beváltási határidejének lejárta után pedig külön végelszámolást terjeszt elő.

Ha annak folytán, hogy az Osztrák-magyar bank által foganatositott beváltás 112 millió forintot nem ért el, a végelszámolás a két kormány javára egyenleget mutat ki, az Osztrák-magyar bank ezt az egyenleget és pedig annak 30%-át a m. kir. pénzügyministeriumnak, annak 70%-át a csász. kir. pénzügyministeriumnak törvényes fizetési eszközökben kifizeti, mivel szemben a beváltásra szükségessé nem vált tiz-koronás bankjegyek és ezüst öt-koronások az Osztrák-magyar bank tulajdonába mennek át.

  1. Az Osztrák-magyar bank utasittatik, hogy egyelőre tiz-koronás bankjegyeket a 3. pontban meghatározott összegen fölül is, egyenlő összegü ezüst öt-koronások visszatartása ellenében, a szükség mérvéhez képest kibocsásson. Az ilykép kibocsátott tiz-koronás bankjegyek összege azonban nem haladhat meg 20 millió koronát, azaz 10 millió a. é. forintot. E szerint a tiz-koronás bankjegyek összes forgalma semmi esetre sem haladhat meg 180 millió koronát, azaz 90 millió a. é. forintot.

Az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 104. czikke szerint közzéteendő heti kimutatásokban e rendelkezések megtartása számszerüen külön kimutatandó.

Az Osztrák-magyar banknak adott ezt az utasitást a m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium egyetértőleg és a jelen egyezmény 7. pontjában ez iránt megállapitott határozmányok megtartása mellett bármikor teljesen vagy részben visszavonhatja.

  1. Az Osztrák-magyar bank köteles a m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium részéről a jelen egyezmény II. czikke értelmében bármikor hozzá intézett felhivás folytán a tiz-koronás bankjegyek teljes vagy részleges bevonása iránt intézkedni.

A két kormány köteles azonban az osztrák-magyar banknak a tiz-koronás bankjegyek beváltására szükséges fizetési eszközöket, még pedig ugyanoly összegben, a melyben a tiz-koronás jegyek bevonandók, rendelkezésére bocsátani.

E végből a két kormány az Osztrák-magyar banknak az e bankjegyek külön fedezetéül lefizetett arany értékérméket (1. pont), a törvényes névérték szerint számitva, átutalja, vagy pedig más törvényes fizetési eszközökben fizeti le az igényelt összeget. Az utóbbi esetben az Osztrák-magyar bank a lefizetett összeggel egyenlő összegü arany értékérmét szolgáltat vissza a két pénzügyministeriumnak a jelen egyezmény 1. pontja értelmében lefizetett arany értékérmékből.

A m. kir. pénzügyminister és a csász. kir. pénzügyminister egyetértőleg fogják esetről-esetre megállapitani, hogy az igényelt fizetési eszközök az emlitett eljárások melyike szerint bocsáttassanak az Osztrák-magyar bank rendelkezésére.

A mennyiben ebben az esetben oly tiz-koronás bankjegyek vonandók be, a melyek ezüst öt-koronások visszatartása ellenében bocsáttattak ki, vagy ha a két pénzügyminister az Osztrák-magyar banknak a 6. pont szerint adott utasitást teljesen vagy részben visszavonja, ugy a két pénzügyministerium az Osztrák-magyar banknak, kivánatára, a kibocsátott tiz-koronás bankjegyek e részének beváltására szükséges fizetési eszközöket ugyanoly összegü ezüst öt-koronások visszavétele ellenében egyéb törvényes fizetési eszközökben fogja rendelkezésére bocsátani.

A két pénzügyministerium a beváltásra igényelt fizetési eszközöket egymás közt ugyanabban az arányban fölosztva fogja a banknak rendelkezésére bocsátani, a melyben a jelen egyezmény 1. pontja értelmében arany értékérméket lefizetett. Ugyanebben az arányban részesedik a két pénzügyministerium az arany értékérmékben és az ezüst öt-koronásokban, ha az Osztrák-magyar bank ily érméket visszaszolgáltat.

  1. A tiz-koronás bankjegyek előállitása és kezelése folytán felmerülő munkáért és költségekért a két kormány az Osztrák-magyar banknak semmiféle kárpótlást nem nyujt.

Ezzel szemben a m. kir. kormány és a cs. kir. kormány az Osztrák-magyar banknak oly bankjegy-, papirpénz- és vertpénz-küldeményeire nézve, a melyek az illető bankintézetek között, továbbá egyrészről a magyar korona országaiban levő bankintézetek, másrészről a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban levő bankintézetek között, végül az illető államban levő állami és közpénztárakkal és hivatalokkal való forgalomban váltatnak, a teljes portomentességet mindaddig engedélyezi, a mig az Osztrák-magyar bank a tiz-koronás bankjegyek kibocsátására vonatkozó kötelezettsége alul teljesen fölmentve nincs és egyuttal a módositott alapszabályok (83. czikk) ama határozatait, a melyek a bankjegyeknek magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénz ellenében való beváltására vonatkoznak, mindkét állam törvényhozása hatályba nem lépteti.

  1. Az Osztrák-magyar bank módositott alapszabályainak 89. czikke, illetőleg a jelen egyezmény II. czikke értelmében fölmondott, de beváltásra nem került tiz-koronás bankjegyek (alapszabályok 85. czikke) a két állam javára évülnek el és pedig olyképen, hogy az elévült bankjegyek összegének 30%-a a magyar államkincstárt, 70%-a pedig az ausztriai államkincstárt illeti.

E tárgyban a két pénzügyministerium az Osztrák-magyar bankkal külön fog leszámolni.

  1. Azon a napon, a melyen az Osztrák-magyar bank módositott alapszabályainak ama határozatai, a melyek a bankjegyeknek magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénz ellenében való beváltására vonatkoznak (módositott alapszabályok 83. czikke), a két törvényhozás intézkedései folytán életbelépnek, a m. kir. pénzügyministerium és a cs. kir. pénzügyministerium az Osztrák-magyar banknál az 1. pont szerint lefizetett arany értékérmékből oly összegü ily érmét fog a bank végleges tulajdonába átutalni, a mely a tiz-koronás bankjegyeknek abban az időpontban engedélyezett (3. és 7. pont) maximális fogalmával egyenlő.

A m. kir. pénzügyministerium és a csász. kir. pénzügyministerium az arany értékérméknek ezt az összegét a bank végleges tulajdonába ugyanabban az arányban fogják átutalni, a mely arányban az 1-ső pont szerint az arany értékérmék lefizetését teljesitették.

Ugyancsak ebben az időpontban a két pénzügyministerium a 7. pontban foglalt határozmányok szerint rendelkezésére fogja bocsátani az Osztrák-magyar banknak kivánatára azokat a fizetési eszközöket, a melyek a 6. pont alapján adott utasitás folytán kibocsátott bankjegyek bevonására szükségesek.

Ezzel szemben ez időtől fogva a tiz-koronás bankjegyek beváltásáról az Osztrák-magyar bank sajátjából gondoskodni tartozik.

E naptól fogva azok a határozmányok, a melyek a 2. pontban foglaltatnak és az arany értékérmék külön rendeltetésére vonatkoznak, ugyszintén azok, a melyek a 4. pontban foglaltatnak és az arany érméknek a bank érczkészletébe való beszámitásának korlátozására, valamint a bank pénztáraiban meglevő tiz-koronás bankjegyek mikénti számbavételére vonatkoznak, – hatályukat vesztik.

Végül az Osztrák-magyar banknak a 6. pontban adott utasitás hatálya e napon önmagától megszünik.

  1. Ha az Osztrák-magyar banknak 1910. végéig meghosszabbitott szabadalma a módositott alapszabályok 105. czikke értelmében lejár, mielőtt az alapszabályok ama határozatai, a melyek a bankjegyeknek magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénz ellenében való beváltására vonatkoznak (módositott alapszabályok 83. czikke), a két törvényhozás intézkedései folytán életbe léptek volna, vagy ha az Osztrák-magyar bank ez időpont előtt felszámolásba jut (módositott alapszabályok 106. czikke), az akkor még kibocsátott tiz-koronás jegyek bevonása iránt intézkedés teendő (a bankalapszabályok 89. czikke) és a bevonást illető elszámolás a két pénzügyministerium és az Osztrák-magyar bank között a jelen egyezmény 7. és 9. pontjai értelmében megejtendő.

IV. CZIKK

Az ennek az egyezménynek végrehajtására szükséges megállapodásokat az Osztrák-magyar bankkal a m. kir. pénzügyminister és a cs. kir. pénzügyminister fogják létesiteni.

V. CZIKK

Ha a monarchia két államnak kormányai az Osztrák-magyar bank módositott alapszabályainak 107. czikkében kikötött jogukkal, hogy a szabadalom tárgyát képező egész banküzletet, a jelzáloghitelosztály elkülönitése mellett, a mely a banktársaságnak megmarad, a mérleg szerinti álladékban és a mérleg szerinti értékben megválthatják, oly időben élnének, mielőtt az alapszabályok ama határozatai, a melyek a bankjegyeknek magyar vagy ausztriai veretü törvényes érczpénzben való beváltására vonatkoznak (83. czikk), a két törvényhozás intézkedései folytán életbe léptek, ugy a banknak akkor mérleg szerint meglevő aranykészletéből mindegyik kormánynak, kivánatára, a jelen egyezmény III. czikkének 1. pontja értelmében lefizetett arany értékérmék ezüst értékpénz vagy bankjegy ellenében visszaszolgáltatandók, annyiban, a mennyiben azok időközben a jelen egyezmény III. czikkének 7. pontja értelmében a bank tulajdonába át nem utaltattak, vagy a banktól vissza nem vonattak.

  1. § Ez a törvény az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról szóló 1899. évi XXXI. törvénycikkel egyidejüleg lép életbe, végrehajtásával a ministerium bizatik meg.

A bankjegy Bécs, 1900. március 31-i keltezéssel csak 1901. szeptember 2-án került forgalomba, a 20 koronás bankjegy 1900 szeptemberi forgalomba kerülése után egy évvel.

*Szentesítve: 1899.09.21. Kihirdetve: 1899.09.23.

Forrás: Wolters Kluwer: Ezer év törvényei. net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=89900034.TV

Címkék :

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu