A „3,60-as kenyér” szocialista korszaka
A 3 forint 60 fillérbe kerülő fehér kenyér egy fogalom, egy korszak jelölése, amikor az árak negyedszázadig nem változtak. A kommunista-szocialista időszak tervgazdaságra és hatósági árakra épülő gazdaságpolitikájának ikonikus terméke, ami egyben a legfontosabb élelmiszer is volt a lakosság számára. A stabil árak korszakának leírására viszont nem pontos a 3,60-as kenyér (lásd erről szóló cikkünket itt), mert ez utóbbi mindössze 1960-tól 1979-ig volt érvényben. Stabil árakra tágabb értelemben 1951-től 1979-ig hivatkozhatunk, szűkebb értelemben pedig 1953-tól 1973-ig. A korszak legfontosabb mérföldkövei a következők voltak:
1951. december 2.
A kommunista diktatúra dotált és mesterségesen alacsony tartott hatósági árai jelentős költségvetési hiányt eredményeztek, ezért a kormány (a Kommunista Párt) drasztikus áremelkedést hirdetett meg, főleg közszükségleti termékekre vonatkozóan. A december 2-i hatállyal életbe lépett ún. 1952-es árak 2-3-szorosára növelték az élelmiszerek árszínvonalát, pl. a sertészsír kilója 17 Ft-ról 35-re, a tejföl literje 5,10-ről 17-re, a trappista sajt kilója pedig 14,20-ról 46,20-ra emelkedett. Az iparcikkek egy része is drágult, pl. a Túra kerékpár ára 565 forintról 855 Ft-ra szökött fel.
1953. szeptember 6.
Az 1952-ben és 53-ban meglódult árak sok esetben túllőttek a célon, ezért 1953. szeptember 6-án számos terméknek, főleg a gyakran vásárolt élelmiszereknek csökkentették a hatósági árát. Pl. a kenyér 3,40-ről 3 Ft-ra, a liszt 5,28-ról 4,60-ra, a cukor 11,40-ről 10,60-ra, a már említett Túra bicikli pedig 800 forintra mérséklődött. Az intézkedés kapcsolódott ahhoz a politikai irányváltáshoz is, amikor Sztálin halála után Rákosi kénytelen volt átengedni a kormányfői pozíciót Nagy Imrének 1953 júniusában. Az új miniszterelnök általános hangulatjavító intézkedésnek tekintette az árak mérséklését. Ettől kezdve a legtöbbet vásárolt, legnépszerűbb termékek ára gyakorlatilag nem változott az 1970-es évek közepéig.
1953-1973
A stabil árak két évtizede nem azt jelentette, hogy minden ár változatlanul fennállt. 1956-ig az Országos Tervhivatal, 1957-től az Országos Árhivatal, majd 67-től az Országos Anyag- és Árhivatal állapította meg és szabályozta az árakat. Az árszabályozás szinte minden területre kiterjedt, és hol emeltek, hol csökkentettek árakat egyes fogyasztási területeken, természetesen politikai szándékokat is figyelembe véve. A burkolt áremeléseket is gyakori módszerként alkalmazták, amikor szándékosan rontották a minőséget. 1958-ban például gyengébb minőségű lett a zsír, az étolaj, a konzervdzsem, 1960-ban a kávé, 1961-ben a tej, változatlan ár mellett. A 3,60-as kenyér megjelenése is valahol ennek tekinthető: egy új kategória, a „finom fehér kenyér” behozatalával gyakorlatilag 20%-kal emelték az addigi legjobb minőségű fehér kenyér 3 forintos árát. A legfontosabb közszükségleti cikkek 1956-ban érvényes árait itt találja.
1968-tól négyféle árformában egységesítették az árazást: a termékek 20%-a rögzített (kötött) ár volt, 30%-a maximált, 27%-a meghatározott korlátok között mozgó, és a maradék 23% a szabad árazáshoz tartozott. Két évtized alatt mindösszesen 12%-ot növekedtek az árak a hivatalos (alapvetően elfogadható) KSH statisztikák szerint. [Forrás: Botos J.: A korona, pengő és forint inflációja (1900-2006), Szaktudás Kiadó Ház, 2006]
1973. január 8.
Évtizedek után először emelkedett a leggyakrabban vásárolt termékek közül néhánynak az ára. A tej- és tejtermékek árai átlagosan 28%-kal emelkedtek, pl. a literes tej (akkor még zacskós) ára 3,60-ról 5 forintra nőtt, ami 39%-os áremelkedést, és általános felhördülést okozott. Az ementáli sajt kilónkénti ára 47-ről 54-re nőtt, a nem füstszűrős Symphonia cigaretta 4,50-ről 5,60-ra drágult.
1979. július 23.
Ekkor dőlt végleg romba a stabil árak rendszere Magyarországon. A nyári „uborkaszezonra” időzített áremelés szinte minden területet érintett, és az addig „érinthetetlennek” tekintett fehér kenyér ára is 3,60-ról 5,40-re, azaz 50%-kal emelkedett. A tőkehús 20%-kal, a cukor 23%-kal került többe egy nap leforgása alatt, a karaj pl. 80 Ft-ba, a cukor 17,50-be került kilónként. A központilag árazott személyautók is átlag 20%-kal drágultak.
1979 után az árak megállíthatatlanul, rendszeresen minden év elején emelkedtek. Az európai kereskedelembe egyre inkább bekapcsolódó ország képtelen volt függetlenítenie a gazdasági mechanizmusát a piacgazdasági feltételektől, és az egyre gyorsabb eladósodást és a fogyasztás élénkülését csak egyre magasabb árakkal lehetett valamelyest korlátozni.
